Hidrológiai tájékoztató, 1961

2. szám, augusztus - Székely Ákos: A víz hasznos és káros hatása a talajra

A vizagálatok eredménye a következő volt: 1./ A'kutakból való öntözést a Kátraalján, tehát Heves megye déli síksági felében, to­vábbá a Jászság északi részén 26 községben ismerik és alkalmazzák.Az emiitett községek közül 11-ben a kutakat csövezés és szürőzés nélkül telepitették. A kutakból nyert vizzel altalában paprikát és konyhakerti növényeket öntöztek, szántóföldi növények öntözésére csak a bővizű területeken került sor. 2./ A kutakra települt öntözések döntő többsége a Zagyva és a Tarna folyók vízgyűjtő­jének alföldi jellegű részén található. A legvizadóbb talajok a Zagyva mentén Boldog es Hat­van környékén, a Tarna mentén pedig a Tarnadob és Boconád körzetében találhatók. 3./ A vizsgált tájegység legtöbb megszivattyuzott kútja inhomogén rétegződésű talajban létesült. Leszivasi viszonyaik a nyomás alatti kutakéra emlékeztetnek. A probaszivattyuzási adatok alapján megfelelő szorosságu korrelációs kapcsolat* volt felállítható a talajminőséget jellemző lo sulyszázalékos szemcseátmérő /D-, / és a vizbőséget jellemző k +-r<v»ző között.Wn­nek az összefüggésnek a segítségével következtetni lehetett a meg nem szivattyúzott furatok csemcseeloszlási adataiból azoknak vizbőségére. 4./ A csapadék, párolgás és a talajvizállások függvényében az egyes tájegységi részte­rületekre vonatkozóan meghatározták a fajlagosan kitermelhető vizhozam mennyiségét. Eszerint a Zagyva és Tarnavölgy hevesi szakaszán 4oo-5oo l/p/km2, jászsági szakaszán 7o-loo l/p/km2 vehető ki folyamatos vizűtánpótlódás mellett. Ezt az értéket a Zagyva ós a Tarna folyók men­tén, Hatvan, Boldog, illetőleg Tarnadob községek körzetében a folyóból történő kutszivárgás 15o-3oo l/p/km2 értékkel megemelhető. Amennyiben a vízbeszerzési terület nagyobb az öntözött területnél, illetőleg ha az öntözési üzem az idény folyamán szakaszos, a felhasználatlan te­rületek és idők arányában a fajlagos öntözővizhozam megemelhető. 5./ A kutas öntözések szempontjából fejlesztésre szóbajöhető községek: Boconád,Boldog, Hatvan,Jászfényszaru és Tarnadob lényegesebb mértékben; Csány, Erdőtelek, Erk, Heréd ? Heves, Hort, Jászágó, Jászfelsőszentgyörgy, Kai, Pusztamonostor, Tarnaméra és Zaránk mérsékeltebb formában. A. víz hasznos és káros hatása a talajra SZÉKELY ÁKOS, Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet. Fiziko-Kémiai Laboratórium A talaj termékenységének egyik legfontosabb feltétele, annak jó vízgazdálkodása. Száraz, vagy kedvezőtlen csapadékeloszlásu vidékeken az öntözés biztositja, a növény­termesztés száméra, a hiányzó vízmennyiséget, megfelelő időben és megfelelő mennyiségben. Az öntözés hatása kettős. Az öntözés a növenyzet számára közvetlenül megadja, a meg­felelő vízmennyiséget, ezáltal elősegíti a növény fejlődését, a igy a jó termest biztositja. Az öntözés azonban magára a talajra is hatást gyakorol, megváltoztathatja annak fizi­kai, kémiai és biológiai tulajdonságait, s ezek eredőjét - a talaj termékenységét is. A helyesen végrehajtott öntözés mellett a talaj termőképessége nem csökken, hanem nő. A helytelen módszerekkel végrehajtott öntözés arra vezet, hogy a talaj termőképessége gyor­san és nagymértékben csökken. A tiszalöki öntözőrendszerben, a néhány éve berendezett terü­letek jelentékeny részét kellett hasonló okok miatt 1957-ben a termelésből kikapcsolni. Az öntözőviz, tulajdonságától függően, több kevesebb oldott sót tartalmaz. Äz öntöző­víz minőségének megszabásánál az első követelmény a maximálisan oldott sómennyiség határér­tékének megszabása,melyet az öntözőviz még tartalmazhat, anélkül,hogy tartós öntözés esetén, a talajszintekben sófelhalmozódás következzen be. Természetesen az a határérték több ténye­zőtől is függ, igy pl. a talaj vizvezetőképességétől, a talaj genetikai típusától és az ég­hajlati tényezőktől. Hazánkban általában 7oo mg/l értékben adják meg az öntözésre még hasz­nálható víz maximális oldható sómennyiségét, illetve bepárlási szárazmaradék értékét. Az öntözőviz a talajba jutva, azzal kölcsönhatásba lép, és szikesitheti vagy sziktele­nitheti a talajt. A viz és a talaj között a talaj és a viz tulajdonságaitól függően egyensúly áll be.Ab­ban az esetben,ha az öntözőviz a talaj nátrium ionjait cseréli ki ket értekü más katiónokra, ugy a viz - szlkteleniti a talajt. Ha a talaj két értékű kationjait a viz nátrium iónokkal cseréli ki, ugy a viz a talajt szikesiti. Erősen függ a viz szikesitő vagy sziktelenítő hatása attól, hogy a viz a nátrium iónt milyen anionhoz kötve tartalmazza.'Általában a semleges nátriumsók /szulfát, klorid/ kevésbé cserélik le a talaj két értékű katiónjait, mint az ugyanolyan töménységű és lúgosán hidroli­záló hidrokarbonát, vagy karbonát anionhoz kötött nátrium ionok.Ezért az olyan vizek, melyek szódát tartalmaznak, öntözésre nem használhatók. Itt azonban tekintetbe kell venni,a vizek kémiai összetételének erős évszakonkénti in­gadozásait. 2 NaHCO-j > Na pC0 3 + HgO + CC> 2 /l/ Tél Nyár A vizek széndioxid tartalma nyáron részint a tavasszal meginduló erős asszimilációs tevékenység miatt csökken, ami a' karbonát képződés felé tólja el az /l/-es kémiai folyamat irányát, azaz a tavasz és a nyár a felső nyil irányában. Az öntözött területeken álló viz nyáron jelentékenyen felmelegszik, a felmelegedés szintén a hidrokarbonát- karbonát rendszer egyensúlyát a felső nyil, azaz a karbonátké]DZŐdés irányában tólja el. Ebből az a következte­tes vonható le, hogy az esetleg télen öntözésre alkalmasnak talált víz, nyáron erős szódalu­gosságot mutathat. Valamint a talajtól külön vizsgált vízminta, öntözés után, az árasztásos területen, pár napon át felmelegedve, erős fenolftalein lugosságot, azaz szódalugosságot mu­tathat. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom