Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 2. szám - Veréb Arnika: A felfedés lehetetlensége (Arcképleírások Szentkuthy Miklós Szent Orpheus Breviáriumában)
lító elemzése során járom körül a fikció keretem belül értett elkülönböződést a fokalizált tárgy, a fokalizáló és a leírás mint szöveg között. A Breviáriumban a leírás gyakori szövegtípus, amely számos esetben hatással bír a szövegegészre.5 Ezen típuson belül elkülöníthető egy speciális leírásváltozat, az arcképek kategóriája. Ezek döntő többségben női arcképek, és felépítésükben, beállításukban számos közös tulajdonsággal rendelkeznek, többek között közös bennük az az elbeszélői eljárás, ahogy a diegetikus világ érzékelhető elemeit (a női szereplőket) a leíró6 jellé alakítja. Ennek a konstruktív mozzanatnak kiemelt példái a Széljegyzetek Casanovához (I. kötet) Héloise-arcképe, amely szereplői elbeszélés (Abélardmak tulajdonított fiktív dokumentum) és az Eszkoriál (III. kötet) Izabella-arcképe, amely ugyan narrátori szöveg, ám Borgia Ferenc mint fokalizáló szervezi a leírást. A két arckép narratív megoldásaiban, motívumaiban is hasonló egymáshoz, ezen felül a Breviárium tartalomjegyzéke is felszólít a két arckép összeolvasására.7 5 Lásd: pl. a Boboli-kert leírása (Széljegyzetek Casanovához), vagy Brunelleschi tervleírásai a karosszékekről (Fekete reneszánsz). Bányai János leírás-tagadónak tartotta Szentkuthyt, aki a leírást a katalógussal váltja fel. Habár a katalógus valóban hangsúlyos eszköze a Breviárium leírásainak, semmiképp sem számolja fel és váltja fel a leírást. Vö.: Bányai János, Két dolgozat Szentkuthy Miklós (szürrealista?) regényírásáról, Hungarológiai Közlemények, 1981, 9. szám, 313. 6 Jelen tanulmányban a leírások elemzése során arra, aki a leírást írja leíróként hivatkozom elbeszélő helyett. A terminusra azért van szükség, mert az összehasonlító elemzések során többféle elbeszélő kerül leíró helyzetbe, amelyek állandó pontosítása megnehezítené a gondolatmenet követését. A leíró terminusról lásd: Philippe H amon, D u descriptif, Hachette, Vanves, 1993, 39-40. 7 Széljegyzetek Casanovához tartalomjegyzékéből: „a legszebb nő: Heloissa arcképe (az Escorial Izabella császárnője is ez a modell)” 153. Oldalszámok innen: Szentkuthy Miklós, Szent Orpheus Breviáriuma I., Magvető, Budapest, 1973. A Breviáriumban a nevek helyesírása nem egységes, ezért jelen tanulmányban is előfordul, hogy különböző helyesírással szerepel ugyanaz a név. A főszövegben a Breviárium által legtöbbször választott helyesírási formát választom, az idézetekben azonban lehetnek eltérések. 8 Elbeszélő alatt a Breviárium mindenkori elbeszélőjét értem, amely hang koherens erőként átível a könyvcikluson. 9 Az elbeszélő a tett nélküli szerelem meddő példájaként idézi meg Abélard alakját, a szöveg paradoxona a szerelem mint kép és a szerelem mint birtoklás kettős vágyának feszültsége. 10 Az Eszkoriál a többi breviáriumi kötethez hasonlóan egy rövid Vitából (szentéletrajz), és a regény főszövegét kitevő Lecrióból (szentolvasmány) áll. Jelen tanulmányban ez utóbbira szorítkozom. Mindkét arckép az adott kötet narratívájában kiemelt jelentőségű. A Széljegyzetek Casanovához központi problémája a szerelem definíciójának meghatározása, amelyhez az elbeszélő8 különböző létező (mint Casanova emlékiratai) és fiktív (mint Abélard Héloise-arcképe) szövegeket használ. Az Abélarddokumentum előre meghatározott funkcióval ékelődik be a szövegtestbe: az elbeszélő ellenpéldaként és ezen ellenpéldán keresztül saját állításának bizonyításaként választja be a kommentált szövegek közé.9 Ám az Abélard-szöveg olyan hatással lesz rá, hogy megváltoztatja saját állításait, ezáltal fordulatként is értelmezhető. Az Eszkoriál Borgia Ferenc életét (szentté válását) meséli el. A cselekmény10 két részre oszlik, a részek közé az elbeszélő beékeli két fiktív szöveg általa készített kivonatát, amelyeket a cselekmény szerint Borgia Ferenc a Breviárium olvasójával 48
