Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 2. szám - Veréb Arnika: A felfedés lehetetlensége (Arcképleírások Szentkuthy Miklós Szent Orpheus Breviáriumában)
párhuzamosan olvas. A két részre osztást azonban elsősorban nem a beékelt epizódok jelenléte indokolja, hanem a cselekmény fordulata: Ferenc szerelme, Izabella császárnő (aki miatt Ferenc elutasította a szerzetesi létet) meghal, Ferenc kíséri a koporsót Toledóból Granadába, az út alatt olvassa a fent említett két szöveget. A második rész kezdetén Ferencnek azonosítania kell a holttestet, e tapasztalat hatására a jezsuiták közé áll.11 A regény fennmaradó részében Ferenc a vallási és a politikai szerepkörök határán egyensúlyozva teljesíti a rend, illetve a pápa utasításait, amíg utolsó vállalt feladata (egy sikertelen és felesleges keresztes háború szervezése) során meg nem hal. A Breviárium leírásainak és azon belül az arcképeknek számos közös tulajdonságuk van. Ezen jellemzők jelenléte bizonyos arcképekben hangsúlyosabb, ám sokszor csak a narratív megoldások jelenlétében, például a részletek választása és kiemelése alapján érhető tetten. A felfejtésükhöz több arckép egymás mellé helyezésére van szükség. így, mielőtt rátérnék Héloise és Izabella arcképének összehasonlító elemzésére, négy arcképen keresztül felvázolom azokat a(z egymásra épülő) jellemzőket, amelyeket az Eszkoriál Izabellájának arcképe előtt a Breviárium olvasója már megismert. Erre a linearitásra azért van szükség, mert a narratív megoldások között átjárás és egymásra írhatóság érvényesül. Az itt-ott feltáruló elbeszélői intenciók korábbi és a későbbi leírásokról is felfednek, illetve adott esetben rájuk írnak lényeges aspektusokat. Philippe Hamon a leírást többek között az olvasói figyelem mozgásán keresztül is vizsgálja, mintegy készségként, amelynek fontos attribútuma a memória. A leírásnál aktiválódó olvasói memóriának két funkciót tulajdonít. Az egyik egy előzetes, főként lexikális tudás aktiválása, a másik a memória építése. A megértés (comprendre), ám főként a felismerés (reconnaître) működteti a leírás befogadását.12 Hamon gondolatmenetén továbbhaladva felvethető a lehetőség, hogy a leírás maga olyan szöveghely, amely szerkezetében egymáshoz kapcsolja megvalósuló szövegeit akár aktuálszövegtől függetlenül is. Az olvasó olvasástapasztalatain keresztül megérti, majd felismeri a leírásszerkezeteket. A korábban, avagy később megismert leíró szerkezet felismerése és alkalmazása olyan olvasói készség, amelylyel a Breviárium elbeszélője számol és amelyre épít. A leírások elemzéséhez Mieke Bal egyszerű modelljét tartom irányadónak. A szövegrészt abban az esetben nevezem leírásnak, ha meghatározó funkciója a leíró funkció. Az elkülönítés az elemzés és a regény- illetve Breviárium-egészben való tájékozódást is segíti. A leválasztást mindig visszahelyezés követi, akár a közvetlen kontextusba, akár nagyobb szövegegységekbe. Ez utóbbi eljárás lényeges, ▼ ii Az Eszkoriában két Izabella arckép található, egy élő és egy holt. Jelen tanulmányban Izabella arcképe alatt az élő arcképre hivatkozom (361-363.), ha a halott arcképet említem, azt külön jelzem a szövegben. 12 H amon, i. m., 42. 49
