Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 9. szám - A 90 éves Ilia Mihály köszöntése - Bíró-Balogh Tamás: „Óda ez a könyv Ilia Mihálynak” (Ilia Mihály, Kormos István és Veress Miklós első kötete)
39 Bíró-Balogh Tamás „Óda ez a könyv Ilia Mihálynak” Ilia Mihály, Kormos István és Veress Miklós első kötete 1 Az irodalmi közvetítés jobbára láthatatlan folyamat. Történhet személyesen vagy levélben, szóban vagy írásban, lényege szerint ugyanaz: az egyik személy valamire vagy valakire fölhívja a másik figyelmét, nemritkán az illető harmadik tudta nélkül. A gesztus célja a figyelem orientálása: a közvetítő mindig olyan tudást, ismeretet ad át, amely szerinte hasznos lehet a fogadó fél számára. Egy könyvkiadó szerkesztője – főképp, ha maga is alkotó szerző – pedig talán nem mindig tud figyelni minden friss tehetségre. Ha egy városban élnek, a kommunikáció egyszerűbb és gyorsabb: bármikor találkozhatnak és beszélgethetnek (erre hivatott az ún. irodalmi élet), viszont ha a fiatal tehetség vidéken él, erre – már csak a földrajzi távolság miatt is – nincs, vagy lényegesen kevesebb a lehetősége. Irodalmi közhely, hogy vidékről (illetve még inkább: határon túlról) nehezebb „betörni”, a vidék sokszor „láthatatlan”. Beleragadhat bárki. Az irodalomtörténetből számos példa ismert, elég csak Juhász Gyulát említeni, akinek ifjúkori társai, a szintén vidéki Babits és Kosztolányi fővárosi költők lettek, s ott kiteljesedtek, ő meg maradt szegedi. (És jellemző, hogy száműzetésként élte meg, amikor szülővárosához képest „vidéken”, Szakolcán, illetve Máramarosszigeten kellett tanárkodnia.) Minderről írta Veress Miklós – akkor még Szegeden élő költő – a Mozgó Világ tematikus összeállításában: „Pesti költőbarátom például őszintén bevallotta, hogy csak akkor olvassa a – fiatalokat állandó lakhelyre és korra való tekintet nélkül támogató – Tiszatájat, ha éppen megjelenik benne a verse. Megdöbbenve kell az embernek tapasztalnia, hogy a számításba jöhető fiatal kortársak közül milyen kevesen ismerik egymás írásait.”1 A vidékiség csak látszólag jelent előnyt (amit a helyzetet nem ismerők irigyelnek is), mert így az ember „viszonylag hamar juthat állandó fórumhoz. Aztán évek után döbben csak rá, hogy hiába közöltek tőle itt tíz-tizenkét verset: azt még a szakmabeliek közül is inkább az idősebbek olvassák”. És éppen Veress Miklós első kötete apropóján írta Bata Imre: „Miért sorvad a lírai tehetség vidéken? Nyugalom és műhelynyi csönd kell a poétának az alkotás▼ 1 Veress Miklós: Szegedi fiatalok – fiatal szegediek, avagy kell-e irodalmi műhely? Mozgó Világ, 1971. jan. 131–133.
