Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 9. szám - A 90 éves Ilia Mihály köszöntése - Bíró-Balogh Tamás: „Óda ez a könyv Ilia Mihálynak” (Ilia Mihály, Kormos István és Veress Miklós első kötete)
40 hoz, és közeg, melyben néha becsét, olykor visszhangját is érzékelheti. Nyugalma és műhelyi csöndje egzisztenciája folyománya volna, ha ezért az egzisztenciáért nem kellene túlságos áldozatot hoznia. De ahol kenyere terem, költészetének nincsen közege. Ha mégis a közeg kell neki, lemondhat költészetéről. Mert a vidéki költőnek vagy közbecsülése van, vagy költészete. Költői működésével közbecsülést magának nem szerezhet.”2 Ugyanakkor a helyi „siker” örökké aktuális álságos voltáról is szólt: „Avítt képzetek élnek a versről a vidéki szellemi gócokban. [...] A vállalkozó és bátor költői tehetséget bolondnak nézik. Hamarabb jut hatékony helyzete aztán az alkalmazkodó, aki úgy dall, ahogy kívántatik. Ő lesz aztán a hely koszorúsa. S hiába nem számít az irodalom központjában, a város határán belül övé a hatalom is, dicsőség is.” Ebből pedig csak úgy lehet kitörni, ha még idejekorán valaki, egy ismertebb (és általában idősebb) szintén „vidéki” pályatárs, akinek munkásságával már sikerült megismertetnie magát országosan, segíti a fiatal író-költőt, és „közvetíti” őt a fővárosi irodalmi életbe, az irodalmi rendszer középpontjába. Fontos, hogy ez a közvetítő mások által elismert és szavahihető legyen, különben a segítség hatástalan, vagy akár kontraproduktív is lehet. 2 Veress Miklós (1942–2019) dupla „hátránnyal” indult. A Somogy megyei Barcson született, a középiskolát Kaposvárott végezte. Korán kezdett el írni és publikálni; első verse még harmadikos gimnazista korában jelent meg a megyei napilapban,3 majd 1960 nyarán az akkor meginduló Somogyi Írás című folyóirat első számában, valamint a volt alma mater jubileumi évkönyvében volt olvasható, ez utóbbiban Fodor András, Sípos Gyula, Szász Imre és Takáts Gyula társaságában.4 Somogyból azonban nem Budapestre, hanem Szegedre került, 1960-ban lett az egyetem magyar–orosz szakos hallgatója. Egy tehetséges költőjelöltnek innen egyenes út nyílt a Tiszatájhoz; Veress két év múlva debütált a lapban, első versei 1962 szeptemberében jelentek meg itt. Fontos állomás volt pályáján, amikor 1966-ban fényképes bemutatkozása is megtörtént a Munkatársaink rovatban.5 Szeged ekkori irodalmi életéről, és az azon belül félig-meddig csoportosuló fiatal írók-költők helyzetéről írta: „Vezetőnk nem volt, de patrónusunk akadt, ▼ 2 Bata Imre: Veress Miklós: Erdő a vadaknak. Tiszatáj, 1972. júl. 81–83. 3 Veress Miklós: Dal a csókról. Somogyi Néplap, 1959. ápr. 12. 6. 4 A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium jubileumi emlékkönyve 1812–1962. Szerk.: Merő Béla, Pap Antal. Kaposvár, 1962. 5 Tiszatáj, 1966. aug. első fül – ez a vallomás nem olvasható az Arcanumon, mert levágták.
