Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Iván Alekszejevics Bunyin: Tolsztoj megszabadulása (részlet – Soproni András fordítása)
8 ez a mosoly egyszerre kedves és valahogy keserű, sőt panaszos, s közben látom, hogy ez az apró szürkéskék szempár egyáltalán nem félelmetes és nem szúrós, hanem vadállati módra éles tekintetű. Szürke, végén begöndörödő hajának könnyű és ritkás maradványait paraszti módra középen elválasztva viseli, nagy füle szokatlanul magasan helyezkedik el, szemöldökének dudora a szeme fölé nyúlik, száraz, egyenetlen, ritkás szakálla látni engedi kissé előreugró alsó állkapcsát.” Ezt is érdemes megjegyezni: keserű, sőt panaszos tekintet, és kissé előreugró állkapocs. Goldenvejzer készített egy másik listát is: a fizikai sajátosságok listáját. Megjegyezte egyébként egy kiejtési fogyatékosságát is: „Lev Nyikolajevics kissé selypegett... Nem tudom, ez az öregkori foghiány következménye volt-e, vagy mindig így beszélt.” Megkérdeztem Ilja Lvovicsot: – Lehetséges-e, hogy Lev Nyikolajevics bizonyos sajátos kiejtése a kissé előreálló alsó állkapcsából származik? – Valószínű. Ez megvan nálam is, de különösen a bátyámnál, Szergejnél; egyébként azt hiszem, fizikailag mi hasonlítunk leginkább az apánkra. Szergej alsó állkapcsa nagyon szembetűnően előreugrik. És a járásunk? Igazad van, amikor azt mondod, hogy apánkban volt valami gorillaszerű. Nálunk ezek a vonások talán még erőteljesebbek és feltűnőbbek. Én egészen úgy járok, mint az apám, gyorsan, majdnem futok, mintha rugókon lépnék, Szergej kissé guggol, és egészen majommódra rugózik. Goldenvejzer azt mondja: „Lev Nyikolajevics puhán lépkedett, a lábfejét erősen kifelé fordította, és előbb a sarkára lépett.” Így járt Tolsztoj anyja is (a Háború és békében Marja hercegnő): „nehézkes járásával, a sarkán dobogva belépett.”7 Ez a járás szintén nem véletlenül tolsztoji vonás. Amikor utoljára láttam, Moszkvában, az Arbaton, már öregesen összeszikkadt, összezsugorodott. De a természet jóvoltából közepesnél magasabb termetű volt – jól emlékszem, hogy első találkozásunk alkalmával, amíg a kezem szorongatta, én egy kissé felfelé néztem rá; márpedig én középtermetű vagyok. Széles vállú és erős csontozatú volt. Goldenvejzer szerint nagyon is erős: „Amikor egyszer kénytelen voltam az ő hálóingében aludni, a válla majdnem a könyökömig lógott.” De Goldenvejzer kis termetű és törékeny alkat volt. Tolsztoj rövidlátó volt, de egész haláláig szemüveg nélkül olvasott és írt. ▼ 7 Lev Tolsztoj, Háború és béke I., szerk. Kardos László, Török Endre, Konrád György, Lev Tolsztoj művei 4 (Budapest: Magyar Helikon, 1967), 255.
