Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - Pávai Patak Márta Előszó a kortárs spanyol irodalmi összeállításhoz
3 Előszó a kortárs spanyol irodalmi összeállításhoz Nem emlékszem, mikor kértek tőlem spanyol irodalmi összeállítást, utoljára talán a Magyar Napló, de sokkal szűkebb terjedelmi keretet adott. Elég régóta kísérem figyelemmel Spanyolország irodalmi életét, fordítókollégáim nagy részét is ismerem, így természetes volt, hogy javaslataikat meghallgatva kérem őket, legyenek segítségemre a válogatásban. A Patak Könyvek sorozatában 2006 óta adok ki spanyol regényeket és novellásköteteket, azóta is lépten-nyomon tapasztalhatom, milyen óriási a lemaradásunk ezen a téren, még ahhoz képest is, hogy mércének nem is Spanyolország irodalmi termését, hanem a környező országokban megjelent spanyol műveket veszem alapul. Már régen megállapítottam, hogy nálunk nagyon hézagos a kínálat. Természetesen az egyes művek önállóan is megállják a helyüket, de amíg bizonyos alapművek hiányoznak a kínálatból, addig fölösleges naprakésznek lennünk a friss terméssel, úgyhogy akárcsak a könyvsorozatom összeállításánál, most is arra jutottam, hogy a kortársak mellett a XX. századi klasszikusok közül is be kell mutatnunk néhányat. A magyarul íródott tanulmány és a két esszé mellett fordításban is találunk esszét a regényrészletek és az elbeszélések mellett. Való igaz, egy komolyabb spanyol verses összeállításra is nagy szükség volna, de terjedelmi okokból most úgy döntöttünk, hogy ebben a számban nem szerepel vers, a próza túlsúlya miatt aránytalanul kevés hely jutott volna a költészetnek. Külön öröm, hogy a fordítók között teljesen kezdőt is bemutathatunk, ígéretes tehetségek, bízom benne, hogy megmaradnak ezen a pályán, hogy nem tántorítják el őket a számos esetben mostoha munkafeltételek. Tetemes mennyiségű szöveget tartalmaz ez a dupla szám, komoly művek hoszszú részleteit is, reményeink szerint nem is marad visszhangtalanul. Gondolok itt elsősorban Csikós Zsuzsanna tanulmányára és a Max Aubról szóló esszéjére, Láng Zoltán vagy Dornbach Mária fordítására. Az összeállításból külön kiemelném Adán Kovacsics nevét, aki saját írói munkája mellett a legtöbb magyar írót fordította spanyolra, és a Magyar Fordítóházban 2004 óta vezeti a magyar–spanyol műfordító műhelyt. Ismerősnek tűnhet még Javier Tomeo neve a kilencvenes évekből. Elkészült, de meg nem jelent regényfordításának részletével szerepel itt, csakúgy, mint a néhány éve elhunyt Almudena Grandes, akinek nevét Madridban már az Atocha pályaudvar viseli. Természetesen lehetett volna még számos íróval színesíteni a palettát, ebbe az összeállításba most ennyi fért bele, bízom benne, hogy minden olvasó talál benne kedvére valót. Pávai Patak Márta
