Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Iván Alekszejevics Bunyin: Tolsztoj megszabadulása (részlet – Soproni András fordítása)
6 sa, olyan helyeket keressen, amelyek megérintik a szívét. Énekelni kétféleképpen lehet: torokból és mellkasból. A torokhang sokkal hajlékonyabb a mellkasból jövőnél, viszont nem hat a lélekre. Nekem, ha akár a legüresebb dallamot hallom is, amely azonban mélyen a mellkasból szól, akaratlanul is könnybe lábad a szemem. Ugyanez van az irodalomban is: lehet írni fejből és szívből... Én mindig leállítom magam, ha kezdek fejből írni, és igyekszem csakis szívből írni.” Goethe azt mondta: „A természet nem ért tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, mindig igaza van.” Tolsztoj, akár a természet, mindig „komoly” és mindig mérhetetlenül „igaza van”. „Elbeszélésem hőse, akit egész lelkemből szeretek, akit a maga teljes szépségével igyekeztem ábrázolni, s akinek örök szépségét sohasem halványíthatta és sohasem halványíthatja el az idő – elbeszélésem hőse: az igazság.”3 Ezt írói munkásságának csaknem a legelején mondta, és a későbbiekben is gyakran ismételgette – „az életben és a művészetben csak egy a fontos: nem szabad hazudni” –, és ez tökéletesen illik egész alkotói munkásságára és egész lelki életére. (Ebben megmutatkozott az édesanyja öröksége, akitől egyébként is nagyon sokat örökölt. Lev Nyikolajevics így írt róla: „Még egy harmadik vonás, amely anyámat környezetétől elválasztja, levelei modorának igazmondása, egyszerűsége. A levelekben ebben az időben rendkívül el voltak terjedve a túlzott érzelem-megnyilvánulások.” 4) Goethe a következőket mondta: „Az emberek nem tudnak mihez kezdeni a gondolatokkal és nézetekkel. Megelégednek azzal, hogy vannak szavak. Tudta ezt az én Mefisztóm is.” És idézte Mefisztót: „hol a fogalom hiányos, idején lelhetsz kellő szót oda.”5 Schopenhauer arról beszélt, hogy az emberek többsége a szavakat tekinti gondolatoknak, az írók többsége az írás kedvéért gondolkozik. Ezt sok íróra lehet alkalmazni, még az igen nagyok között is. De ha van, akire semmiképp sem érvényes, az Tolsztoj. Az igazság tekintetében egészen különleges volt műveinek még a nyelve is, amely kiemelkedett az egész orosz irodalomból azzal, hogy hiányoznak belőle a kész stilisztikai fogások, konvenciók, viszont lenyűgöz minden egyes szó bátorsága, nélkülözhetetlensége, pontos találata. Ugyanilyenek voltak a levelei is, amelyek mindig tárgyszerűek, természetesek, és ilyen volt egyszerű, találó élő beszéde is. ▼ 3 Lev Tolsztoj, Elbeszélések 1852–1859, szerk. Kardos László, Török Endre, Konrád György, Lev Tolsztoj művei 1 (Budapest: Magyar Helikon, 1967), 474. 4 Lev Tolsztoj, Elbeszélések 1890–1910, szerk. Kardos László, Török Endre, Konrád György, Lev Tolsztoj művei 3 (Budapest: Magyar Helikon, 1967), 855. 5 J. W. Goethe: Faust, http://mek.niif.hu/00300/00389/00389.htm#8 Jékely Zoltán és Kálnoky László fordítása.
