Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 6. szám - 100 éve született Vekerdi László - Szabó Péter Gábor: Matematikatörténet-írás szellemi szenvedéllyel (Megemlékezés Vekerdi László születésének 100. évfordulójára)
101 kisebb ellipsziseken a földcentrumba zuhan.” Érdemes tanulmányozni a két tudósnak erről a problémáról szóló levélváltásait. Az olvasó bizonyára maga is kedvet kap majd, hogy egyszer kézbe vegye és olvasgassa Hooke naplóját. Vekerdi úgy nyilatkozik róla, hogy a világirodalom egyik legérdekesebb könyve a híres Diary. De nem marad el tőle Hooke Micrographiaja sem, amely 1665-ben jelent meg. „Akiknek módjukban volt látni ezt a könyvet, s nem elfogultak Hooke-kal szemben, egyöntetűen azt állítják, hogy a kor egyik legjelentősebb műve, talán még a Principiaval is vetekszik”. – írja Vekerdi László. Bibliográfusát G. Keynest is idézi: „...Hooke csaknem a legtermékenyebb feltaláló géniusz volt, ha ugyan nem a legtermékenyebb, aki valaha élt, és legalább egy könyvei közül, a Micrographia a tudományok történetében a legfontosabb valaha is publikált könyvek között van.” Nagyon érdekesek a Principia-vita részletei Newton és Hooke között, bár a tanulmány utolsó mondata pontot tesz ennek a végére. „Nem Hooke volt a Principia-vitában Newton igazi ellenfele, hanem Descartes.” „Amit Newton matematikai munkájában újnak és meglepőnek tartottak, az a modern matematika-történetírás szerint elődeitől származik s ezt sem ő fejleszti tovább és juttatja diadalra, hanem Leibniz. Mit fedezett fel Newton, aki – minden matematika-történetírás ellenére – mégiscsak a modern infinitezimális matematika egyik legnagyobb jelentőségű megteremtője volt? Mit tudott a matematikából Newton?” Lássuk először, mit nem tudott, kezdi a felsorolást Vekerdi, és részletesen bemutatja, hogy Newton nem ismerte sem a függvény, sem a határérték, sem a folytonosság, sem a monotónia fogalmát, ahogyan nem ismerte a mai értelemben vett analitikus geometriát sem. Newton analíziséhez ezek nélkül kell közeledni. Feltárja a XVII. századi angol matematika numerikus tradícióit, a kvadrálás eljárását és a végtelen soktagú egyenletek analízisét. Rátér aztán a folytonos folyás matematikájára, a fluxioszámításra, a fluensek hierarchiájára, a fluens-fluxio mennyiség és a végtelen sorok viszonyára. A Leibniz-változatok című tanulmányában ezt írta: „A XVII. század tudománya zárt, ezoterikus, nagyon kevés embernek megközelíthető világ volt. Descartes matematikáját és Newton műveit még százalékosan számítva is kevesebben értették, mint ma például a Hilbert-terek matematikáját és a Dirac-féle kvantumelméletet. A XVII. századi matematika és természettudomány nagy eredményei és egy nagyon művelt, akkori ember tudása között nagyobb szakadék volt, mint ma a Nobel-díjas tudós és a nyolc általános iskolát végzett diák tudása között. Ma ugyanis a tudás inkább csak kvantitatív: a diák sokkal kevesebbet tud ugyanarról a valamiről, amiről a tudós sokkal többet tud. A XVII. században azonban kvalitatív
