Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 6. szám - 100 éve született Vekerdi László - Szabó Péter Gábor: Matematikatörténet-írás szellemi szenvedéllyel (Megemlékezés Vekerdi László születésének 100. évfordulójára)
97 elindulva ma is évekre kaphat kutatási témát és tudományos programot magának az arra rezonáló ember. Évekkel ezelőtt A Tudománynak háza vagyon című könyvének egyik jegyzetében olvastam, hogy a matematikatörténészek egészen az akkori időkig modern szempontból ítélték meg az infinitezimális számítás kezdeteit, és ez sajnos nem egy félreértésre adott aztán okot. Miután azonban Abraham Robinson felfedezte a nemsztenderd analízis lehetőségét, várható lesz, hogy a matematikatörténészek is majd újraértékelik a XVIII. századi matematikai kutatást. Így kellene például mondjuk Makó Pál latin nyelvű könyveit is olvasni, és nem a Cauchy- és Weierstrass-féle alapot már megszokva. Ez Vekerdinél egy egyszerű néhány soros megjegyzés az egyik könyvében hátul; más valaki, ha részleteiben ezt kifejtené, azt hiszem, még doktori disszertációt is írhatna belőle. Nem csoda, hogy számos alapvető szakmunka lektorálására kérték fel. Olyan részleteket tudott pontosítani és helyre tenni, amiket csak nagyon kevesen, nemhogy itthon az országban, de az egész világon. Éppen ezért volt számomra bosszantó, hogy amikor először kezembe vettem Simonyi Károly (1916–2001) híres könyvének, A fizika kultúrtörténetének 2012-ben megjelent angol nyelvű fordítását, szomorúan láttam, hogy egy nevet sehol nem találok a több mint hatszáz oldalas könyvben: Vekerdi Lászlóét. Pedig még videófelvétel is van róla, ahol a szerző Simonyi Károly mondja, hogy mennyit köszönhet a könyv a lektorainak is, így Vekerdi Lászlónak. Egy következő kiadásban érdemes lenne legalább egy sorban az ő nevét is megemlíteni. A matematikatörténeti kutatások terén Vekerdi sokfelé figyelt, a klasszikus és a modern témákat is igyekezett nyomon követni. Az ókori Egyiptomból indulva az antik görög matematikán és az arabokon át az újkori Európába érve a mai matematikusainkig a legkülönbözőbb témákkal foglalkozott és vázolta fel a matematika történeti fejlődését. Sokat írt a magyar vonatkozásokról is, a kálvinista és jezsuita matematikusokról, a matematikai iskolákról, és még interjút is készített néhány neves matematikusunkkal. Az újkori matematika és fizika megszületése című kötete már csak Vekerdi halála után jelenhetett meg, amely a Galilei, Descartes, Pascal, Newton és Leibniz munkásságáról szóló, gazdag jegyzetapparátussal ellátott értékes tanulmányait gyűjtötte egybe. Rögtön a kötet elején arról az érdekes felvetésről olvashatunk, hogy Galilei 1633-as nagy pörének újraértelmezésével Pietro Redondi úgy sejtette, hogy a „Galilei ellen felhozott vád nem a Dialogo tilalomsértő kopernikánizmusa volt, hanem valami sokkal súlyosabb eretnekség, valami igazi nagy teológiai eretnekség, ami a katolicizmus egész dogmarendszerét alapjaiban fenyegette”. Vekerdi bemutatta Redondi könyvének legfontosabb gondolatait, habár szó sincs arról, hogy azokkal maga is mind egyetértett volna. Tudjuk, hogy számára egy könyv jósága nem feltétlenül azon múlt, hogy annak valóban igaza van-e vagy sem. Minden színvonalas tudománytörténeti munkát respektált, ha az szakmailag, emberileg
