Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 5. szám - Keresztes Dóra grafikái
86 rűek, vizuális jegyeiket és hangulatukat illetően karneváliasnak mondhatók, míg Orosz fekete-fehérben alkot, s munkái meghatározó jegye a térillúziók optikaigeometriai paradoxonokba hajló láttatása (a „szem becsapása”), amely reflexívebb intellektuális kirándulásra invitálja a befogadót. Keresztes animációinak legfőbb alakzata a kör, Oroszéinak az egyenes. Ám a poétikai különbözőségek szinte jinjangszerű összeolvadásáról árulkodnak a közös művek, ami bizonyára annak is tulajdonítható, hogy a markáns grafikai ellentéteken túl nagyon is közös vonzalom mutatkozik az átváltozások iránt: Keresztes és Orosz animációs alkotásmódjában egyaránt nélkülözhetetlen összetevő a metamorfózisok sora.15 A Holdasfilmet és a Garabonciákat két olyan közös munka követte, amelyek egyike sem az alkotók jellegzetes stílusára épült. A Pannónia Filmstúdióban televíziós megrendelésre készült Aranymadár (1987) Keresztes munkásságában az egyetlen érdemi „kitérő” a deklaráltan narratív animáció, sőt a mesefilm felé – Orosznak pedig kevés számú narratív animációi egyike. Pilinszky János verses meséjének adaptációja a 13 perces rajzfilm, amely a Sárkányölő Szent Györgylegendát parafrazáló történetet a késő középkor és főleg a kora reneszánsz festészete által ihletett, míves látványvilág kelti életre. A zene – Kobzos Kiss Tamás és Miquèu Montanaro muzsikája – ugyancsak ezt a korszakot hivatott megidézni. Az események követését narrátorszöveg segíti: a Pilinszky-mese Vándorfi László szép előadásában hallható.16 Mintha csak az Aranymadár ellenkező pólusa lenne nemcsak Keresztes, de Orosz munkásságában is a bő egy évtized múlva – tehát már a rendszerváltás után, s a Pannóniafilm Grácia Alkotócsoportjában – jegyzett közös film, az elbeszélő jellegtől teljesen tartózkodó Arcok (1999). Ebben a három és fél perces alkotásban előbb Keresztes és Orosz saját stílusában formált rajzolt képsorokat láthatunk, majd szédítő kollázsanimáció következik, amely az arcok hihetetlen sokféleségét érzékelteti. Bíró Yvette írta egy eredetileg 1998-ban publikált esszéjében: „Soha az emberi arcok sokasága, tapintatlan közelsége és szakadatlan jelenléte nem uralta ilyen tolakodóan az életet. Ez a média-korszak átka-áldása.”17 Az Arcok-animáció mintha egyszerre lenne része ennek a „vizuális arcburjánzásnak”, s még inkább a reflexiója annak. Érdekes „ellenpárként” utalhatunk Neuberger Gizella néhány ▼ 15 Orosz István animációs munkásságáról lásd M Tóth Éva: Animare necesse est... Kaposvár – Budapest, Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar – Pannóniafilm Kft., 2004. 64–73.; Varga Zoltán: Útvesztők álmodója. Orosz István animációi. Filmvilág 2021/9. 4–7.; Varga Zoltán: Fel és le a lépcsőlabirintusban. Orosz István Vigyázat, lépcső! című animációs filmjének nyomában. Forrás 2021/12. 113–120. 16 A filmről részletesebben lásd Orosz Anna Ida: Aranymadár. Nfi.hu. https://nfi.hu/alapfilmek-1/alapfilmek-filmek/ animacio/aranymadar.html (2023-08-07) 17 Bíró Yvette: Ki látott engem? Arc, arckép, álarc. In: Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések. Képkalandozások kora. Budapest: Osiris Kiadó, 2003. 268.
