Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 5. szám - Keresztes Dóra grafikái
87 évvel korábbi animációjára: az Arcra arc (1994) kizárólag fekete-fehér arcfotókból komponált meditatív képfolyamot. Önmaga farkába harapó kígyó Az ezredforduló után Orosz István már nem vett részt társrendezőként Keresztes Dóra animációiban. A kétezres évek Keresztes-filmjei közül az Arcokhoz hasonlóan a Mosolygó szomorúfűz (2001) még a Pannóniafilmnél a Gráciában készült, a további művek pedig már az Ex-ist Stúdió égisze alatt jöttek létre: De Profundis (2002), Egyedem-begyedem (2005), Álommalom (2009). Ezt a négy filmet sok szál kapcsolja össze szorosan, ahogy különbségeik is kifejezetten jelentékenyek. A legfontosabb közös jegy, hogy mindannyiuk hangsávja kizárólag zenét tartalmaz (a Cserepes Károly közreműködésével készült Álommalom kivételével Kiss Ferenc muzsikáit), ezúttal semmilyen jellegű beszéd (sem ének, sem narrátorszöveg) nem hallható. Ezáltal valamennyi alkotás a tiszta (avagy verbális közlésektől mentes) vizuális komponálás példája, a látványalkotásban azonban megmutatkoznak azok a különbségek is, amelyek több alapvető paraméterre kiterjednek. A Mosolygó szomorúfűz különül el leginkább a többi animációtól: tartalmaz vágásokat (sőt, a gyorsmontázsnak komoly szerepet is szán), s kizárólag színes háttereket használ (akárcsak a Garabonciák). Ezzel szemben a De Profundis, az Egyedembegyedem és az Álommalom egyik legfeltűnőbb vizuális sajátossága, hogy egysnittes filmként épülnek föl, azaz nem tartalmaznak vágásokat; a képi dinamikát nem a montázs, hanem a metamorfózis-sorozat szabályozza.18 Továbbá valamennyiükben a mozgó alakzatok, formák és színek üres, vagyis fehér háttér előtt láthatók (ezzel pedig a Holdasfilm látványépítését folytatják). A színek használata ugyanakkor közelebb hozza egymáshoz a Mosolygó szomorúfűzt, az Egyedem-begyedemet és az Álommalmot, mert – s ez nemcsak az itt tárgyalt filmciklus, de az egész animációs életmű tekintetében egyszeri jelenség – a De Profundis kivonja képanyagából a színeket, azaz fekete-fehér alkotás. Szép oximoronszerű címével is sejteti a Mosolygó szomorúfűz, hogy az egymást kiegészítő ellentétek révén voltaképpen itt is elmúlás és (újjá)születés körforgása a – nem narratív, hanem szimbolikus – téma a legátfogóbb értelemben. Keresztes Dóra sok képi idézetet használ a Holdasfilmből és a Garabonciákból, továbbá a paripán vágtató hőst, a tűzokádó sárkányt és a várakozó leányt mutató képsorok ▼ 18 A magyar animációs film legemblematikusabb egysnittes alkotása Jankovics Marcell mesterműve, a Sisyphus (1974). A közelmúlt legnagyobb nemzetközi figyelmet keltő hazai animációinak egyike, Ulrich Gábor Dűne című 2020-as rövidfilmje ugyancsak ezt a kompozíciós módot használta. Vö. Varga Zoltán: Elveszett sikolyok a szélben. Ulrich Gábor Dűne című animációs filmjének rejtelmei. Forrás 2022/9. 83–94., különösen 89–90.
