Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 5. szám - Keresztes Dóra grafikái
84 és a filmi eszközök között valahol a népművészet és a szürrealizmus határvidékén.”9 A Holdasfilmben hallható verseket a Vízöntő együttes zenésítette meg (már a kész filmképeket látva); az együttes alapítói közé tartozó Kiss Ferencet pedig a későbbiekben a Keresztes Dóra-animációk leggyakrabban visszatérő, kongeniális munkatársai között találjuk. A Holdasfilmben a főcím utáni első képsorban megjelenik az alkotó legfontosabb képi eszköze, az átváltozások sora: a kitárt köpönyeg csónakká válik, a csónak paripává, miközben a férfiból nő lesz, belőle pedig Hold-sarló. A Holdasfilm képsorai ugyan még váltogatják az áttűnéssel egymásba kapcsolódó míves (sokszor mozdulatlan) képeket és a tényleges átváltozást mutató (mozgó) szekvenciákat, a szintén Orosz Istvánnal együtt jegyzett Garabonciák (1985) viszont az animációs metamorfózis legelkötelezettebb stílusművészeinek egyikévé avatja Keresztes Dórát a honi animációban. A Garabonciák ikerfilm, következetes szellemi folytatás, de több is annál: új szintre emeli a Holdasfilm különös stilizációját. Az egyik legfontosabb eltérés a képépítkezésben fedezhető fel. Itt már a folyamatjellegű átváltozások uralják a látványt, nem alkalmiak, s több változó komponenst foglalnak magukba: a Garabonciákban a metamorfózisok egyidejűleg alakítanak át figurát s változtatnak meg méretet és színt. Különösen szép példa erre a film elején a verdeső madarak képsora, amelyben változik a madarak alakja és színe, miközben képről képre csökken a méretük – hogy aztán az emberfejű madár szárnyai megnövekedjenek, s a képmezőt „átölelő” körré olvadjanak össze. A Garabonciák nyomatékosabbá teszi a kör- és kiváltképpen a spirálalakzatok szerepeltetését – mint ahogy a gyönyörű záróképsorban is, ahol a madárfejben végződő spirálsávok kék és sárga színe a szemünk láttára változik át pirosra, illetve feketére, két ellenkező irányú mozgás révén. A metamorfózisok és a körkörös/spirális mozgások által biztosított képi dinamikát az előreközelítések és a hátrazoomok egészítik ki, s immár a fehér felületeknek nem jut olyan szerep, mint a Holdasfilmben, ahol sok képsorban fehér (avagy üres) háttér előtt vonultak fel a figurák: a Garabonciákban nincs üresen hagyott felület – minden színes. Rendkívüli mívességgel megkomponált színmintázatok kápráztatják el a nézőt, a Garabonciák vissza-visszatérő színkettőse mégis főként a(z aranyló) sárga és a sötét- vagy ultramarinkék egymás mellé helyezése.10 A Garabonciákat határozottan éjszakai hangulat uralja: az álom ideje. A film olyan, mintha alászállás lenne a kollektív tudattalanba; ezzel együtt a felhangzó szövegek archaikus kulturális rétegeket is megidéznek: négyszer hallhatunk ősi, rituális sámánverseket, ráolvasásokat, melyeknek visszatérő – baljóslatú, ámde ▼ 9 Idézi Lendvai: Lúd-asszonyok... 10 Vö. Szilágyi Aladár: A művész két énje egy (Keresztes Dóra grafikái és animációs filmjei). Varad.ro. https://www.varad.ro/ muvesz-ket-enje-egy-keresztes-dora-grafikai-es-animacios-filmjei/ (2023-08-07)
