Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 5. szám - Keresztes Dóra grafikái
83 Az animációs életmű megalapozása „hivatalosan” ugyan az 1978-ban a Pannóniában készült Holdasfilmmel vette kezdetét, de az animációs tapasztalatszerzés még korábbra nyúlik vissza az alkotó életében: a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Keresztes Dóra két évig Jankovics Marcell tanítványa volt, s már középiskolásként készített kis animációs „vizsgafilmet”, egy félperces etűdöt, amely azt mutatta be, hogy egy kutya és a gazdája hogyan hatnak egymásra.5 A Pannónia Filmstúdióba külsősként került: részt vett férje, Orosz István első önálló animációja, a Csönd (1977) munkálataiban, s nemcsak párja további animációinak munkatársa lett (némely film élőszereplős képsorában személyesen is feltűnt, például A sótartó felé [1978] nyitányában és az Ah, Amerika! [1984] filmvégi csoportképén), de lehetőséget kapott arra is, hogy saját filmet rendezzen. Filmtervét Keresztes Dóra úgy realizálhatta, hogy társrendezésben kellett készítenie Orosz Istvánnal – a stúdióban előírás volt ugyanis, hogy ha nem sikerül időben befejezni a filmet, az intézmény alkalmazottjától lehetőség legyen levonni a prémiumot.6 A Holdasfilm tehát így készült két rendező – Keresztes és Orosz – közös filmjeként; s mivel a grafikai tervezés Keresztes munkája, az elkészült alkotás elsősorban az ő szerzői bemutatkozását jelenti. A későbbi művek is igazolják, hogy a Holdasfilm egy szerfelett markáns animációs életmű kezdőpontja: Keresztes Dóra animációs munkássága azokra az életművekre példa a magyar animációban, amelyek egy azonnal felismerhető stílusvilág különböző változataira épülnek. Olyannyira, hogy a Holdasfilm szinte a legtöbb elemet megelőlegezte a későbbi művekből is; ritkaság, hogy egy debütáló animáció ennyire pontosan előrevetítse az alkotó munkásságát (hasonló eset figyelhető meg például M Tóth Éva Amszterdam [1994] és Ulrich Gábor Idegen test [2002] című animációi esetében). Ha pedig a szorosabb értelemben vett szellemi rokonságot keressük a magyar animációs filmben, akkor a folklórhoz és a képzőművészethez kötődő ornamentális animáció áramlatát kell megjelölnünk.7 Nem véletlen, hogy a Holdasfilmet a vele egy időben bemutatott kecskeméti animációval, az ugyancsak markáns formavilágra épülő, folklorisztikus hátterű Regöléssel (Hegyi Füstös László 1978-as művével) együtt emelte ki a korabeli recenzens – hangsúlyozva azt, hogy mindkét filmnek „kitapintható stílusa van.”8 A Holdasfilm folklorizmusa a szürrealista fantáziával megáldott költészet szűrőjén átértelmezett „folklór”, amennyiben a mű Pásztor Béla és Weöres Sándor versciklusának (Holdaskönyv) mozgóképes újraértelmezése: „Hancúrozás a képek ▼ 5 Uo. 6 Keresztes Dóra és Orosz István szóbeli közlése: 2019. április 16., az MMA animációs filmklubjában. 7 Lásd Varga Zoltán: A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések. Szeged: Pompeji, 2016. 191–232. 8 Fábián László: A magyar animáció színeváltozása 1978-ban. Filmkultúra 1979/4. 52.
