Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 5. szám - Sümegi György: Nagy Istvánról – két tételben
61 Derkovits Gyula a szocialista művészet nagy úttörői.”73 Művészete értékelésének ez a karakteres változása, módosulása, a(z újra) „felfedezett”74 Nagy István biztosíthatott alapot a művészetét összefoglaló kötetnek a Művészettörténeti Munkaközösség által történt megrendelésére. Lóránth hét fejezetet tervezett, de a III. részébe (Dokumentumok, levelek, fényképek) csupán özv. Nagy Antalné két levelét iktatta, és teljesen elmaradt az oeuvre-katalógus elkészítése (VII. rész). Lóránth László özv. Nagy Istvánnénak 1952. október 15-én írt levelében még adatokat kér a Nagy család tagjairól.75 Ez azt jelenti, hogy az életrajz véglegesítésén dolgozott. Az életrajzról és a további munkájáról 1952. december 10-én is beszámolt a festőművész özvegyének: „az életrajzot átadtam Végvárinak, aki jónak találta. Befejeztem a kutatómunkát is. Az ezzel kapcsolatos jegyzeteléseket szintén Lalinak és a Művészettörténeti Munkaközösségnek adtam át. E havi munkám Nagy Istvánnal kapcsolatban az volt, hogy összeállítottam az összes Nagy Istvánra vonatkozó közleményeket és cikkeket. Ezeket írom most, és remélem, karácsonyig végzek ezzel az anyaggal is. Januárra Nagy István munkáinak katalógusa marad. Lali írja a kritikai részt. Remélem, hogy mihamarabb egy szép Nagy István könyvvel leszünk gazdagabbak”.76 A Lóránth munkabeszámolójában remélt „szép Nagy István könyv” azonban soha nem készült el. Erre a kérdésre a társszerző, a művészettörténész Végvári Lajos munkásságában kell keresnünk a választ. Ő 1947-ben érkezett haza orosz hadifogságból, és a Fővárosi Képtárban belevetette magát a munkába: kiállításokat rendezett s nyitott meg, előadásokat, tárlatvezetéseket tartott, cikkeket publikált (elsősorban a Magyar Nemzetben és a Szabad Művészetben), könyvek előszóit és könyveket írt. Mintha egy emésztő, egyre több föladatot fölvállaló bizonyítani akarás munkált volna benne.77 A Magyar Nemzet hasábjain jelent meg a legtöbb ▼ 73 Zajlik a vita az absztrakt művészet és a Vár körül. Független Magyarország, 1948. okt. 25. 74 Sz. Z. (Székely Zoltán): „Egy kocsit, meg egy lovat szeretnék...”. Beszélgetés a „felfedezett” Nagy István festőművész özvegyével. Független Magyarország, 1948. szeptember 27. 75 „A bajai származású Lichter (írói nevén Lóránth László) járt lent Baján azzal a tervvel, hogy Nagy István adatait összeszedi, és monográfiát ír Nagy István művészetéről. Az özvegy rendelkezésére bocsájtotta az adatokat, és egy ízben, mikor Pestre utaztam, egy mappát is küldött fel velem Nagy István-képekkel, melyet Lóránth Lászlónak személyesen át is adtam”. Miskolczy Ferenc: Emlékezés Nagy Istvánra. Művészet, 1967. december, VIII. évf. 12. sz. 19. 76 Lóránth 1957-ben Tel-Avivban telepedett le, s mivel 70 darabos műgyűjteményét (benne Nagy István: Sárgakendős parasztleányka) nem vihette magával, húszezer forintért eladta a Magyar Nemzeti Galériának. 77 Önkritikája alátámasztja ezt: „Elég későn kapcsolódtam be az aktuális problémák feldolgozásába. Ezt a bekapcsolódást sok tekintetben határozatlanság és ideológiai bizonytalanság jellemezte. Felületesen, nem helyesen alkalmaztam a marxista ideológiát, szellemtörténeti csökevények is mutatkoztak kritikai munkásságomban. Az objektivizmus hibájába is beleestem. Az élő művészet problémái elől általában a 19. sz. vizsgálatába menekültem, és nem láttam tisztán a realizmus és a szocialista realizmus közti döntő elvi különbséget”. Ankét a kritika faladatairól és a magyar képzőművészeti kritika munkájáról és hiányosságairól. Szabad Művészet, 1951. 2. sz. 69–73.
