Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 5. szám - Sümegi György: Nagy Istvánról – két tételben
60 dúsított alkotói helyzetjelentéseit fogalmazta meg, máig használható dokumentumértékű válogatásban. A Lóránth szándéka szerint megfogalmazott portréhoz hozzátartozott az alkotó önarcképe, ezeket a kötetben közölte és egybegyűjtötte (kettő kivételével). E sajátos önarckép-kollekcióval teremtette meg a saját műgyűjteménye alapját. A bajai kortársi festők ismeretsége és a műgyűjtő barát, a mérlegkészítő Krammer József inspirációja egyaránt segíthette ebben. Föltétlenül az is, hogy Baján megalakult a városi múzeum és képtár. Ez utóbbi létrehozásához Oltványi Imre művészektől és műgyűjtő barátaitól kapott művekkel, özv. Nagy Istvánné elhalt férje végakarata szerint 39 alkotása ajándékozásával járult hozzá.67 A korabeli Magyarországon azidőtt szinte példátlan képtáralapítás ugyancsak erősen befolyásolhatta az újságíró-író Lóránth képzőművészeti érdeklődésének a megerősödését. A Paletta anyagának összegyűjtőjéről a megszólaltatott, a kötetébe beválasztott képzőművészek kiválasztása – még ha kérhetett segítséget is hozzá – megbízható tájékozottságáról tanúskodik. Alkotói hozzáállása a Nagy Istvántémához a műgyűjtői ambícióval is föllépő újságíróé. Nagy István életrajzának a megírására a Művészettörténeti Munkaközösségtől kapott megbízást. A Nagy István művészete iránti hivatalos érdeklődés megerősödésének előzményei közé sorolhatjuk Lyka Károly bilingvis könyvét68 és a 242 alkotását bemutató 1948-as kiállítását.69 E nagyon gazdag anyagot fölvonultató tárlat és a korábbi A magyar valóság70 című adott alkalmat a Nagy István-értékelés módosulására. Általános az a szakmai vélekedés, hogy „egy nagy magyar festő, az új magyar festészet egyik legkiemelkedőbb művésze”.71 Ám a korszakban a szocialista realizmus egyre erősödő elvárásainak is igyekeztek megfeleltetni a Nagy István-i művészetet. A Fővárosi Képtár igazgatója (1947–1950), Pogány Ö. Gábor művészettörténész a katalógus bevezetőjében így fogalmazott: „formanyelve osztályharcossá fejlődött”.72 Kmetty János ennél továbbmegy: „Nagy István, Dési Huber István és ▼ 67 Merk Zsuzsa: A bajai múzeum ötven éve. In: Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára (1937-1987). Szerk.: Merk Zsuzsa. Baja, 1989. 5–35., N. Kovács Zita: „...nem írható át a nyelv szavaira.” Nagy István festőművész alkotásai Baján. Türr István Múzeum, Baja, 2017. 68 Charles Lyka: Nagy István. L’art Hongrois 3. Etienne Nagy par Charles Lyka. Uj Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner), Bp., 1944. 69 Fővárosi Képtár kiállításai XXXVIII. Nagy István 1873–1937. Katalógus. Bev.: Pogány Ö. Gábor. Bp., 1948. szeptember 70 Fővárosi Képtár kiállításai XXXV. A magyar valóság. Bev.: Pogány Ö. Gábor. Budapest, 1948. április. A tárlaton a legtöbb művet (27) Nagy Istvántól állítottak ki. Dési Huber István 19, Derkovits Gyula 17, Nagy Balogh János 16, Mednyánszky László 15, Koszta József 11 művel szerepelt. 71 Sz. Z. (Székely Zoltán): A tíz éve meghalt Nagy István feltámadása a Nemzeti Szalonban. Független Magyarország, 1948. szept. 20. 72 Pogány Ö. Gábor a Bányavidéki kiállítás katalógusában írja: „A népi irodalom analógiájának kell tekintenünk a működését.” A Fővárosi Képtár Bányavidéki Vándorkiállítása. Az új magyar képzőművészet. A Bányavidéki Dolgozók Kulturális Szövetsége rendezésében. Tatabánya – Dorog – Salgótarján – Pereces – Diósgyőr – Ózd – Sajószentpéter – Várpalota – Komló – Pécsújhely – Pécs – Brennberg-Sopron. 1948. június-november. Bev.: Pogány Ö. Gábor. Ugyanő A magyar művészet forradalmárai (Bp., 1947) című könyvében és a Magyar forradalmi művészet katalógusában (Műcsarnok, 1957) is hasonlóképpen ír Nagy István művészetéről.
