Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Zsidó Ferenc: Ló, ha nyihog
33 Zsidó Ferenc Ló, ha nyihog1 – Ejszen, üdeje nekifogni kaszálni! – mormolta Bíró János, inkább csak magának, s a kaszagépet kitolta a szín alól. Tavaly ősz óta nem volt begyújtva, kicsit lepallotta róla a port, megfírolta a késeket. Felesége, ki a közelben tett-vett, meghallotta a mormogást: – Gyöngék még a füvek, te János! – Ejszen beszéltél velük, ők mondták? – kérdezett vissza ingerülten az öreg. Mariska néni rájött, kényes pontra tapintott. Mégsem visszakozott. – Nem bíznád réa a kaszálást Lakatosra? – kérdezett rá egyenesen. – Elég, ha ésszeszödi, s fölbálázza! – Nehéz neköd már ez a masina... – Nem vagyok még úgy elgyöngülve, no! – Fiatalnak való munka ez... – Nem öletöm meg magam a szégyönnel! – Mért vóna az szégyön? – Eddig is le tudtam vágni, most is le tudom... – Nem kéne alábbhagyni égy szikrát a gazdáskodással? – Alábbhagyni? – A lovakot például eladhatnád. Nemigön tudod már kihasználni... Szödik szét a pajtát, úgy föl van gyűlve az erejük... – Ez ejsze nem a te dógod, te asszony! – Nem is azért mondtam... – Há mért? Hogy ne hallgass? – Csak kímélni akarlak, te János! – Hadd el, ne kímélj te ingöm... – tiltakozott az öreg, pedig jólesett neki a féltés. Igazából már ő is gondolt arra, hogy eladhatná a lovait, de ezt maga előtt is röstellte bevallani. Leépülésnek, a gyengülés jelének vette, s berzenkedett ellene. – Épp elég, ha megcsinálsz vajégy herélést, miskárolást, ótást, égyébbel fölhagyhatnál immár nyugdíjas létödre... – Milyen állatfelcser az, akinek nincsenek állatai? – A kecskék tőlem maradhatnak, azokkal elbírunk, s a disznó is kell, hogy lögyön mit önni. De a lovak: azokot csak tartsuk... ▼ 1 Részlet egy készülő regényből.
