Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Füzi László: Arany (Benes József művészetéről)
Fűzi László Arany Benes József művészetéről Benes József köztünk élt. Köztünk is élt, s élt a Vajdaságban, ott született, ott kezdődött a pályája, ezer szállal kötődött a jugoszláviai magyar, s magához a jugoszláviai kultúrához. Messzire vezetne, ha az emberekhez, intézményekhez, műhelyekhez való kötődéseit felsorolnám. Sokszor beszélt a vajdasági művésztelepekről, festőkről, írókról, mintha művészettörténeti-irodalomtörténeti, no és persze politikatörténeti szemináriumokon vettem volna részt, amikor ezeket a történeteket hallgattam. Igaz, legtöbbet magáról a művészetről beszélt, valódi létezési terét a művészet jelentette. Magyarországra kerülése után korábbi kötődéseit megőrizte, úgy volt „délvidéki”, s persze egyetemes művész, hogy kötődött az itteni világhoz is. Majdhogynem három évtizedet élt Kecskeméten, s legalább ennyit a Forrás közelében. Benne élt a városban, magam is sokszor láttam a biciklijével, de ezen túlmenően is számos baráti kapcsolata alakult ki. A város művészeti életének résztvevője volt, több kiállítást rendeztek neki, művészeti egyesületet vezetett, együtt indítottuk el a Kortárs költészet - kortárs grafika című kiállítás-sorozatot, melynek szervezését egy idő után az általa vezetett Műhely Művészeti Egyesület vette át. A Forráshoz, szerkesztős égünk tagjaihoz pedig különösképpen kötődött. Folyóiratunk borítóján 2000-től egészen 2021 végéig a Forrás című grafikája szerepelt. Most, a lap indulásának ötvenötödik évfordulóján ismét a borítóra került az egyik munkája. Műveit még nem látjuk egybe. Sok munkáját ismerjük, s nyilvánvalóan sokat nem, így nehéz lenne, különösképpen a mostani keretek között különböző vonulatokat kijelölve, meghatározva pályaképet rajzolni róla. A belgrádi művészeti akadémián tanult, tudnunk kell, hogy annak az akadémiának a légkörét a jugoszláviai ötvenes években az itthoninál bizonyos vonatkozásokban szabadabb légkör jellemezte. Az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől pedig számos ellentmondásos jelenség közepette a vajdasági magyar szellemi-művészeti élet a korábbiaknál jóval gazdagabbá vált. (Az ellentmondásosságban rejlő feszültségek aztán pár évtized múlva felszínre törtek, de addig is számos formában mutatták meg magukat.) Példaként jelzem, hogy az újvidéki egyetem magyar tanszéke 1555-ben jött létre, a Symposion „mozgalma” 1561-ben indult. Benes ebbe a kulturális gazdagodásba lépett bele, első önálló kiállítására 1561-ben került sor, s jelképesnek kell tekintenünk azt is, hogy ezt a kiállítást élénk visszhang fogadta, ahogy azt is, hogy akkor egy művészeti 81
