Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Füzi László: Arany (Benes József művészetéről)
irányt, vagy akár egyetlen képet, motívumsort is külön értelmezések kísértek. Magyarországon azt a figyelmet, amelyet az akkori Jugoszláviában megkapott, biztosan nem kapta volna meg. Számos irányba kísérletezett, kulcsmotívumai révén azonban már a kezdetektől kötődött a vajdasági magyarság sorsához. Azokban az évtizedekben az ottani közösség története-sorsa a külső szemlélő számára Benes, s természetesen mások műveinek a révén, az említett mozgásokhoz is kötődve az egyetemesség szintjére emelkedett. (A Virágos Katona című regénnyel indult Gion Nándor-tetraológia kapcsán errő beszélt Ferdinandy György is.) Művészetének sajátosan idelogikus, ugyanakkor pedig a tájhoz kötődő vonásai ekkor alakultak ki. Érdemes vigyázni a jelzővel. Benes valójában nem ideológiákat közvetített, különösképpen nem politikai ideológiákat, hanem üzeneteket, általá' nos emberi üzeneteket fogalmazott meg egy közösség történetéhez kapcsolódva, s ezt tette akkor is, amikor az ember, az általános ember veszélyeztetettségéről beszélt. Mindezt, azt gondolom, valójában ebben rejlett művészetének a legnagyobb titka, egyben pedig a varázsa is, a művészi öntörvényűség jegyében tette, motívumait, formáit, színeit állandóan megújítva, elegyítve. A változatok hihe^ tétlen és a külső szemlélő számára követhetetlen gazdagságát hozta létre, úgy, hogy mindig az éppen a megtekintett munkát gondolhattuk a kiinduló pontnak. Az eredetinek, de nem abban az értelemben, hogy a többi változat másolat lett volna. Művészetének ideologikus vonásai mutatkoztak meg abban is, hogy a munkái' val hatni akart, de ismét csak azt mondom, nem abban az értelemben, ahogy az ideológusok akartak hatni - műveivel értékekre és veszélyeztetettségekre hívta fel a figyelmet. Vajdasági életét nem ismertem, vagy ha igen, akkor az elbeszéléseiből, és mások elbeszéléseiből, történeteiből ismertem. Ezek alapján gondolom azt, hogy itt, közöttünk is úgy élt, ahogy a Vajdaságban is élte az életét. Dolgozott, sokat, ha megbízást, kérést kapott, akkor különösképpen nagy erővel dolgozott, ezt megtapasztaihattam magam is, például akkor, amikor a Forrás borítójára a már említett munkát kértük tőle, vagy akkor, amikor a könyveim címlapjára kértem tőle képet. Ha majd részletekbe menően foglalkoznak a munkásságával, ennek előbb vagy utóbb, de mindenképpen meg kell történnie, akkor nyilván felmerül majd az a két' dés, hogy Magyarországra kerülése miképpen hatott a művészetére, gazdagította vagy szűkítette azt. Abból a közelségből, amelyikből most látjuk a munkáit, ezt a kérdést nem lehet megválaszolni. Ugyanakkor számos megfontolandó jelenség felsorolható. Tudni kell, hogy a Pannon Alföld szülöttjének tartotta magát, ebből a térből soha nem lépett ki, vagy ha igen, akkor csak rövidebb vagy hosszabb ideig tartó utakra. Hozta magával a megkötözöttség tapasztalatát, s ezt vetítette rá az itteni tájra. Vagy nézzük a folyópartokhoz kötődő munkáit. Elmondta, többször 82
