Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 1. szám - Alex Capus: A hamisító, a kémnő és a bombakonstruktőr (részletek – Tatár Sándor fordítása)

30 voltak. A golyókat nem egyenletesen és szabályosan préselte össze, hanem a legsze­szélyesebb formájú darabokra szaggatta a robbanás. A kísérletezők tehát visszatértek a laboratóriumba, letettek a gömbökről, és cső formájú bombákat építettek abban a reményben, hogy így legalább egy dimen­zióval csökkentik az ellenirányú nyomáshullámok keletkezését. Tizennyolc órakor a szirénák a munkaidő végét jelezték; a munkacsoportok tagjai hazatértek. Esténként összejöttek koktélozni a hajdani fiúiskola étkező­termében. Los Alamos lakóinak többsége az egyetemi szférából érkezettként az egyetemi városok társaséletéhez volt szokva; mivel az új-mexikói sivatagban vajmi kevés szórakozási lehetőség volt, sorra szervezték öntevékenyen a koncerteket, a filmvetítéseket és színielőadásokat meg a táncos esteket, időnként olyan indián táncosok fellépésével, akik napközben mint fűtők, karbantartók vagy futárok teljesítettek szolgálatot a tudósoknak. Egy alkalommal a színházimádó fiziku­sok egy csoportja Kesselring bűnügyi vígjátékát, az Arzén és levendulát adta elő; Oppenheimer játszotta a ládába rejtett első hullát, és Edward Teller a másodikat. Éjféltájban aztán hazamentek a kivilágítatlan kavicsos utakon. Ha sütött a hold, fekete árnyékot vetettek a píniák. Éjszakánként csend volt Los Alamosban; minden aludt a szögesdrót kerítés oltalmában, amely tág körben vette körül a települést. A szögesdrót túloldalán hallgatag katonák járőröztek, a távolban sakálok vonítottak. Olykor eldördült egy­egy lövés. Az ilyen éjjeleken Felix Bloch sokáig feküdt ébren, és csodálkozott saját magán, hogy iskolás suhanc módjára kis bombákat robbantgat félreeső szurdokok­ban. Fejcsóválva konstatálta, hogy ő, aki szilárdan eltökélte, hogy valami békéset és haditechnikailag hasznosíthatatlant fog csinálni egész életében, most mégis itt végezte, a szögesdrót mögött. És néha azt kérdezte magában, kit véd tulajdonkép­pen ez a szögesdrót – Los Alamost a világtól vagy a világot Los Alamostól? Szomszédja, Edward Teller is gyakran volt ébren még késő este. Szokása volt éjnek évadján a Steinway-zongoráján játszani, amelyet valamilyen szállodai auk­ción vásárolt, és ismeretlen utakon juttatott Chicagóból Los Alamosba a felesége. Teller virtuóz és szenvedélyes zongorista volt, s 1943 őszén folyton Liszt 12. Magyar rapszódiáját játszotta. A hangok áthatoltak a vékony falakon, ki, az éjszaka csend­jébe, és messzire zengtek a síkság fölött a dombokig, és bekúsztak a sötét kanyo­nokba, ahol az indiánok régi, elhagyott pueblói aludták álmukat. Tatár Sándor fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom