Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Pintér Lajos: tört/én/elem
Könnyű volt odatalálnom, az utca nevéhez illően a vasútállomás melletti kis lakótelep első épülete lehetett ez. Kis, másfél szobás lakás, de talán még nem panelekből, mint az enyém, hanem téglából megépítve. Egyik szobában lakott - illetőleg laktak, erre még visszatérek -, a másik szobában pedig volt szabályosan felhúzott polcokon festményeinek sora. Mindezt figyelembe véve, vagyis hogy műtermet nem láttam - azt nem tudom, hogy képeit hol festette, és ezt el is felejtettem megkérdezni tőle. Sok mindenről beszélgettünk, s időközben előkerült élettársa is, kedves, de zárt viselkedésű, a mesternél jóval fiatalabb lány. Már háta mögött Balázs bácsi annyit mondott csak: - Viselkedési zavarokkal küzd szegény, de szexuálpszichológiai módszerrel ápolom. Megjegyzésén kicsit eltűnődtem, magamban lehet, hogy el is mosolyodtam, vagy talán nem, de a részletekről nem faggattam. Később nem tudom, hogy találkoztunk-e még, élete alkonyán volt egy nagy életmű-kiállítása a kecskeméti Cifrapalotában. Ennek tervezésében én is részt vettem, ő viszont betegsége miatt már nem lehetett itt a megnyitón. Az idő tájt sokat beszéltünk telefonon, és ő rendre érdeklődött a dolgok állásáról. Szerencsére a kiállításmegnyitó után sem kellett füllentenem neki, szép számú közönség volt, reprezentatív a képanyag, és általában is nagy siker. A mai kiállításban azonban nincs falon képe. Aztán néhány éve újra találkoztam Diószegi Balázs művészetével, hiszen pesti, Üllői úti galériánkban a halasiakkal összefogva emlékkiállítást rendeztünk számára. A kiállítást jobb híján, de róla alkotott képzetemnek egyáltalán nem ellent' mondó an én konferáltam. A kiállítás rendben lezajlott, nem is volt semmi probléma, csak miután félreálltam, nagy lendülettel odasietett hozzám egy középkorú férfi. Láttam rajta, hogy a kiállításon megjelent halasi bandériumból való, és elegáns megjelenésén, határozott fellépésén azt is látni véltem, hogy bizonyára valami közép- vagy főhivatalnok. Köszönés nélkül a következőkkel rontott rám: - A minap voltam Kecskeméten a Cifrapalotában, és megdöbbenve láttam, hogy a falon egyetlenegy Diószegi-kép sincsen. Fölháborodásomban meg is kerestem az intézmény művészettörténészét, és mondottam neki, hogy micsoda gyalázat, itt egyetlenegy Diószegi Balázs-kép sincsen. Tóth Menyhért-kép bezzeg van, vágtam az arcába. Tudja, mit válaszolt? - nézett rám a hivatalnok. Azt válaszolta, de olyan festő, mint Tóth Menyhért, csak százévente egyszer születik. Ennek a kedves, kissé indulatos hivatalnoknak akkor én nem válaszoltam egyetlenegy szót sem, szép csendben eloldalogtam tőle, és eltűnődtem a művészettörténész hirtelen mondott válaszának súlyos igazságán. 68
