Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Villányi László: Zöld villám (Kormos István emlékének)
Villányi László Zöld villám Kormos István emlékének 1974 tavaszán, pár héttel azután, hogy megszabadultam a két évnyi katonaság kínjaitól, népművelő lettem a győri Petőfi Sándor Ifjúsági Házban. Az induló olvasó' tábori mozgalom országos összejövetelén találkoztam Nagy Gáspárral, aki akkor már nagy tehetségű, kötet előtt álló költőnek számított. Hamar kölcsönös tokom szenv alakult ki közöttünk, megmutattam neki verseimet, és beszéltem a Kassák Kollégiumról, amely afféle önképzőkörként működött. Elmondtam tervemet, hogy szeretném nyitottá tenni a „Kassákot”, ne saját levünkben főjünk, dicsérgessük vagy bírálgassuk egymást, hanem mérettessünk meg, olvassák és véleményezzék írásainkat az idősebb költők. Nagy Gáspár biztatott, hívjam meg Kormos Istvánt, mert ő kíváncsi a fiatalokra, segít azoknak, akiket ígéretesnek gondol. 1974. október 17-e életem egyik legfontosabb dátuma, akkor vártam Kormos Istvánt a győri állomáson, táskámban lapult a magyar irodalom egyik gyöngyszeme, a Szegény Yorick. A haláláig megadatott három év alatt megtapasztalhattam derűjét, életörömét, finom humorát, a női nem iránti hódolatát. Meglátogathattam az Üllői úton, ahol felesége, Márta szüleinél laktak, parányi szobája falán legkedvesebb költője, József Attila versének kéziratával. („Lassan, tűnődve”). Jártam a Menyecske utcában, ahol végre saját otthona lett, munkahelyén, a Móra Kiadóban, ahol megismerhettem például Kalász Mártont. Elvitt a Fészek Klubba, Nagy László köszöntésére, Latinovits Zoltán mondta az ötvenéves költő verseit. Ahogyan a 1 ifiben bemutatott Kálnoky Lászlónak, úgy vezetett be a magyar irodalomba, halála után is az ő neve volt az egyik hívószó Ágh István, Bertók László, Deák László, Parancs János, Tandori Dezső és Tolnai Ottó barátságához. A háború után óriási változás volt Kormos István életében, hogy a nyomorúság világából érkezve, fiatalon Sárközi Márta - akit versében „fánkujjú asszonynak” nevezett - szellemi közegében lubickolhatott, hallgathatta Bibó István, Fülep Lajos vagy éppen Pilinszky János gondolatait, életre szóló barátságot kötött Lator Lászlóval, Domokos Mátyással és Fodor Andrással. Sárközi Mártától tanulhatta el a nagyvonalúságot is, szeretett adakozni. Játékos természet volt, ezt versei is bizonyítják, és játékos barátok vették körül, ha nem volt kártya vagy sakk, akkor gyufázott velük. Mesélte, volt egy visszatérő verses játékuk, megadták a versformát, mondjuk ötödfeles jambus, és mindenki csak az utolsó sort olvashatta, folytathatta, a többit letakarták. El lehet képzelni, mennyi-mennyi humor keletkezett így. És hát a nagy átverések. Még a megjelenése előtt lefordították franciára a Fehér virág című versét, és odaadták Jékelynek, hogy egy kortárs francia költő műve, le kéne fordítani magyarra. Amikor 64
