Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
jegyével ékeskedik. Ennél bonyolultabbnak tetsző, mert a fény/hajnal/szín összelátásával jeles 1848: a vers kibontja a közkeletű jelképet (a hajnalcsillagét), a Nap attribútumaival látja el, és mindezt a meghatározott történelmi időponthoz köti. A megszólításos vers emelkedett szólama többféle (korábban kifejtett) nézetből merítkezik: ilyen a nemzeti/népi ébredés, a hajnal-éj küzdelem, nem utolsósorban az odaértendő forradalom, mely így, kimondatlanul az idézendő strófa hangsúlyos zárását eredményezi. Felhívnám a figyelmet, hogy a hosszú és rövid verssorok váltakozása gondolati egységekre osztja a mondandót, amely fokozatosan tárul föl, halad meglehetős sietséggel a kifejlet felé: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te népek hajnalcsillaga... Megvirradt, felébredt a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal Jött a hajnal, Piros arca vad sugara Komor fényt vet a világra: E pirúlás: vér, harag és szégyen, A fölébredt nemzetek szívében. Nincs szükség az azonosításokra, amint oly közlés sincs, amire bővebben ki kell térni, hiszen a Petőfi-költészet részleteiben az ébredést, a haragot, a szégyent, a komor fényt különféle szövegösszefüggésekben már tartalmazta, csupán efféle összegződésben még nem, mivel ezúttal a jelen történelmi esemény ilyenfajta reagálást igényelt. Az írásjelek, az áthajlás, a rímtelenséget felváltó lazább, de azért funkcióhoz jutó rímelés a meggyőzés retorikáját állítja előtérbe, mely indokolja és elfogadtatja apirúlás jelentésváltását. A Nap piros színe itt a hajnalra van időzítve, melynek éjt űző potenciálja az antikvitásig visszavezethető képiségben fogalmazódik meg. Amely magyarázat egyben a jelképi attribútumok sorának fokozataiban történő közlése: a vér a megszokott módon hívja elő a napkeltét, a harag és a szégyen egymástól függően és függetlenül a kortársi történéseknek szól. A vizualitás erőteljessége összefügg a történésekre ismerő népek fölébredt tudatával, hiszen a maguk szemével mernek már nézni, s a maguk érzelmeivel (szívében) reagálni. Még egy versrészlet kívánkozik ide, az tóyg-es Csatában: „A földön is harag! / az égen is harag! / Kifolyt piros vér és / Piros napsugarak (...) Komoly felhők közül / Bámul reánk nap...” Az tôyô/yg-es versek állandósuló, de változataiban használt szókincsét találjuk itt. Felismerhető a Petőfi-líra párhuzamosító stratégiája, mely az emberi és a nememberi tényezőkben az egymást „átvilágító” közössel sugallja az egyszeri felnyitását, az általános felé törését. Ám olyképpen általános, hogy magá57
