Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
hoz vonja a köznapi'kortársit. Ekképpen helyzet]dentés, de híradás is az egyszerin, az adott helyzeten túl - emelt lírairól, nem felejthetően, hogy a harci dal, a harcra buzdító ének talán Tyrtaios óta szerves darabja a lírai műfajoknak. Ahogy a magam számára levonandó „tanulságokéhoz érkezem, óhatatlanul fölmerül bennem, hogy a Vörösmarty Mihály segítségével induló pálya, melynek alakulását az egymást követő verseskötetek tagolja, miképpen teljesít ki egy foko' zatosan markánssá váló költészcuprojektumot, egy élettervet, nem utolsósorban mint törekszik arra, hogy átírja az éppen uralkodó (irodalmi) kánont, amely az 1840-cs esztendőkben elég sűrűn módosult (Vörösmartytól Arany Jánosig, a prózában Jósika Miklóstól Eötvös Józsefig és az első, Petőfi'közdségben írt Jókai' regényig).21 Innen oda következtetek, hogy Petőfi nemcsak önmaga el/befogadtatását készítette elő, szervezte meg, olykor a szükségesnél talán valamivel erőtel' jesebb határozottsággal, de eredményesen,22 hanem a magyar irodalom (különös tekintettel a magyar verses műfajok) tematikai, retorikai, verselési, világszemléleti szempontú újratervezésének feladatát is abszolválta. Az a tény, hogy költészettani megfontolású verseinek messze nem jelentéktelen hányada polémiák (provokációk és joggal ér tétlennek gondolt kritikákra adott válaszok) során keletkezett, néni' csak a lírai műfajok tematikájára hatott ki, hanem alternatív kánont szerkesztő igényére is. Az Alföld'versek a táj szemlélet újszerűségének jelentőségére világi' tanak rá, a bordalok a társasági ének változatainak gazdagságát tanúsítják, a lírai epigrammákban az én és a világ állítódik különféle, bölcseleti jellegű viszonyrend' szerbe etc.: pusztán a tematika módosítása nem gerjesztett volna akkora vitákat, amelyek jórészt kihívták a költő önértelmező verseit. Az ún. „kifejezési” szinten érvényesülő és a vers poétikai megalkotottságának nem kevésbé provokatív célzatú módja (hadd ismételjem) fölértékelte, amit a magam részéről a költészet forradak mának gondolok. Hogy további magyarázattal szolgáljak: leegyszerűsítve állíthat' nám, hogy Petőfi belakta mindazokat a területeket, amelyek inkább érintőlegesen, mint alaposabban megfontolva, már Vörösmartynál, jórészt Lenaunál is megvam nak, ebből és a romantika főleg német (Heine) és részben angol (Byron, Shelley), távolabbról francia (Béranger, Victor Hugo) jelenségeit kreatívan integrálva, a magyar romantikus költészet nyelvének második fázisába léptette az 1840'es évek ▼ 21 Az Irodalomtörténet folyóirat körkérdéssel szólította meg hazai és külföldi költők, irodalomtörténészek, fordítók sorát. A feleleteket, melyekben Petőfi helye, jelentősége, mai olvashatósága kerül szóba, a folyóirat évfordulós, 1973.1. száma közölte. Két különféle érdeklődésű, eltérő költészettanokat hirdető, műveltségű költőtől idézek. Képes Géza: „Petőfi áthangszerelte költészetünk zenéjét.” Csorba Győző: „Minden igazán nagy líra - mint minden igazán nagy más művészet - forradalom. Robbanóanyag statikusan és robbantás dinamikusan. De olyan robbantás, amelyik a régi romjait újabb rendbe szerkeszti.” 22 Erről Martinkó, Költő, mű, környezet már futó megjegyzések formájában írt. Petőfi költészeti energiája egy időben a „szembenállás és az azonosulás” költői magatartásából táplálkozik, új, romantikus „ars poetica’-jával teszi félreérthetetlenné különállását, evvel válaszol is az őt ért támadásokra, a nem feltétlenül magas színvonalú bírálatokra. (10, 31. vő. még: a könyv első fejezetében foglaltakkal, ahol a vándorlás, a csavargó motívuma is előkerül.) Az önépítés egzisztenciális és költői sikeréről Margócsy István dolgozatai számolnak be. 58
