Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
valójában egymással ellentétes tényező együttláttatása. Az életrajz apró és jelenté' kény reáliákból áll össze, a versekből ugyan sokan vállalkoznak az életrajzra való visszaolvasásra (megteszi azt adott alkalommal Kerényi is, bár óvatosan és diffc' renciáltan). Ilyenkor messze nem vetődik föl a kérdés: miért nem ezt, hanem azt az (életrajzi) mozzanatot verselte meg a költő: hogyan közeledett az életvilágához, és hogyan távolodott tőle; mi a helyi értéke a megnevezett életrajzi epizódnak a versben. Vajon nem csupán kiindulópont? Persze elképzelhető, hogy a költő egész úton hazafelé azon gondolkodott, miképpen fogja édesanyját megszólítani, az úgyszintén, hogy olyan jelenetek zajlottak le, amiket közöl versében, ti. a költő megnevetteti apját azzal, hogy elszavalja neki egy bordalát, mégsem visz közelebb bármely elképzelés, adat, tény ahhoz, hogy mitől lesz verssé mindez. Az életrajzi tudás nem hagy cserben, csupán alkalmatlan arra (amire egyébként Kerényi sem vállalkozik), hogy a számára teljesen idegen területen, a poétikáén, helyhez jusson. Éppen ezért teljes félreértés volna Kerényi Petőfi'életrajzán számon kérni egy Horváth János típusú költészeti monográfiát. Kerényi a versek keletkezését rekonstruálja, mondjuk így, életrajzi adatok segítségét igénybe véve, több vers tágabb kontextusát felkutatvaAimutatva, szemben Horváth Jánossal, aki kötete függelékében röviden a versek egyes motívumainak előzményeire utal. Az egyes „címszavak” jellegüknél fogva nem tartalmaznak bizonyító anyagot, egy részük odavetett feltételezés, olykor általánosságok is szerepelnek, amelyekhez nem kellett sem magyar, sem idegen nyelvű előzményhez fordulnia Petőfinek. Kerényi minden alkalommal mérlegre teszi állításait, amit nem tud igazolni, inkább elhagyja, még ha hipotézisre telne is. Nyilván ennek a filológiai jellegű hozzáállásának is meg' vannak, hátrányai, annyi azonban bizonyos, hogy jó alapot teremtett a további kutatáshoz. Nemegyszer arra gyanakszom, hogy mikrotörténeti folyamato (ka) t kísér nyomon a Kerényúmonográfia. Jóllehet a mikro történet (mely a 20. század utolsó harmadától kezdve Olaszországból indult el, másutt aztán másképpen főt' málódott) egy meghatározott területre összpontosít, oda koncentrál, hogy annak a lehetségességig minden apró részletét feltárja, s e részletek összeillesztéséből, logi' kai rendbe állításából konstruálja meg végül azt a folyamatot, mely a tárgy sokfelől szemlélhetőségét lehetővé teszi.10 A rekonstrukció nem ellentétes az interpretáci' óval, a mozaikok ennek révén szituálódnak. A Petőfi'év tematikus folyóiratszámai keretében Hász Fehér Katalin11 jelentett be, ha nem is óvást, mindenesetre olyan véleményt, amely éppen az életrajziság és a „poeticitás” egymásra olvashatósága tekintetében bizonyulhat kezdeményezőnek. ▼ 10 Hans Medick, Mikrohistorie, in Lexikon Geschichtswissenschaft, Hundert Grundbegriffe. Philipp Reclam jr, Stuttgart, 2003, 215-218. 11 Hász Fehér Katalin, A »szabad ég gyermeke« (A vándorlás mint metafikciós narratíva Petőfi költészetében 1846-ig). Tiszatáj 77, 2003. 3, 62-94. 42
