Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
tanulmányt, és nem utolsósorban a versek elakadt kritikai kiadásának folytatását. Kerényi nyomában, de másfelé tájékozódott Szilágyi Márton, Csokonai-életrajztól jutván el Petőfi társadalmi státusának vizsgálatáig,7 illetőleg viszonylag kevesebbet elemzett regényének és színművének új ráolvasásáig. Ugyancsak ő a letéteményes se a versek kritikai kiadása zárókötet sajtó alá rendezésének, kiegészítésének. Annyi hozzáteendő, hogy Kerényi Petőfi-életrajza8 nem kapta meg azt a kritikai méltatást, amire sokszorosan rászolgált, viszont eredményeit jól használta (akár hivatkozott rá, akár nem), aki Petőfi egyes műveinek értelmezésére vállalkozott. Magam a kritikai kiadás lektoraként ugyancsak hasznosítottam Kerényi nem csekély eredményeit, a versek kronológiája tekintetében maradt bennem bizomtalanság, de nem lévén „ellen”-adatom, belenyugodtam abba, amit a kritikai kiadás javasolt, és ami ellen eddig még senki nem szólalt föl. Kerényi művében nyilván az életrajz, a „pálya” megrajzolása tetszik a vállalkozás céljának, ehhez bőségesen és helyesen él a helytörténeti kutatások nem csekély hozadékával, elutasítván, ami csupán anekdotikus vagy legendákba vesző, de nem rendelkezik azzal az igazolható adatmennyiséggel, amennyiből tény alakítható ki. Természetesen egy Petőfi-életrajzban is lehet megfelelő helye a feltételezéseknek (hipotéziseknek, ha így jobban hangzik),9 de közzétevőjének félreérthetetlenül tudatosítania kell, hogy amit közread, mindössze hipotézis, olykor szellemes, rendelkezhet a valószínűség sugalló erejével, talán egy kevéssel több is lehet, mint merő valószínűség, esetleg valószínűsíthetőség, de nem bizonyítéka még oly tetszetős, rokonszenves, okos állításoknak. Hatvány Lajos eredetileg öt vaskos kötetben gyűjtötte össze a Petőfire emlékezők írásos hagyatékát, ezt utóbb új kiadása filológiailag „rendbe szedte”, de ez a roppant mennyiségű anyag, mely Petőfi utókorára jellemző, arra, hogyan látták közvetlen, még inkább közvetett ismerősök a költőt, vajmi kevéssel járulhat hozzá egy kritikai életrajzhoz. A kultuszhoz jelentékeny mértékben, mint ahogy a Petőfi-kul túsznak is szép számú tanulmány hódolt (Kerényi, Margócsy). Más kérdés, hogy az ellenkultusz problémája nemigen vetődött föl. A magam részéről Márai Sándor esetét hoznám föl: akadémiai székfoglalójában még Petőfi két versével példálózott a költői természet megértetése ügyében, emigrációjában azonban változtatott nézetein, szinte ellenségesen szól a költőről. Feltételezésem szerint Illyés Gyula alakját látja rá Petőfire, Petőfiét meg Illyés Gyuláéra, nem bocsájt meg egyiküknek sem, mert úgy írtak, éltek, tettek, ahogy megtették. Visszatérve az életrajziság kérdésére: Petőfinél, aki 1844/45-01 követőleg valóban ország-világ előtt élte életét (versben és útirajzban), kézenfekvőnek tetszik a két, ▼ 7 Szilágyi Márton, A magyar romantika ikercsillagai. Jókai Mór és Petőfi Sándor, Osiris, Budapest, 2021. 8 Kerényi Ferenc, Petőfi Sándor életrajza és költészete. Osiris, Budapest, 2008. 9 Martinkó, Költő, mű, környezet könyve kitűnő kérdéseket tesz föl, hipotéziseket állít föl. Érdekes módon a sokfelé tájékozódó/tájékoztató könyv nem foglalkozik a költő „klasszika-filológiai” érdeklődésével. 41
