Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
az Alföldet. „Tisza-verset” már Bessenyei György írt, Kölcseynek az 1840-cs évekre széles körökben ismert Hymnusában nemzetkarakterológiai tényezőként, ezáltal különös értékként ott leljük: „Értünk Kunság mezején / Ért kalászt lengette!..” Ám Petőfi - ugyancsak versben - bontotta ki, részleteiben világította át, majd az általa elgondolt költészeti hierarchia legmagasabb fokára tette: Alföld-verseinek ilyetén olvasása nem pusztán határozott világszemléleti megnyilatkozás, hanem a természeti szép újszerű felmutatása. Hogy aztán a mívesen kimunkált irodalom földrajzi terét legalább egy (mellőzhetetlen) lépéssel továbbhaladva görbe tükörben, önmagából kiforgatva láttassa, mint tette a Kutyakaparóban. Illetőleg: humorral elegyített regionalitásával egy tájnyelv verses teherbíró képességére hozzon példát, az 1844-es Hírős város az alföldön Kecskemét (melynek játékosságát Az alföldből ismerőssé váló egyes szám elsősszemélyű megszólalás fokozza). Visszatérve a korábbiakhoz: Petőfi Sándor pályája el/befogadásokkal és olykor tagadásokkal, kiutasításokkal, kevesebb értéssel, több félreértéssel teljes. Ez utókoráról nem kevésbé mondható el.4 Nemcsak mindenféle (efemer) politikai irány kisajátító-manipuláló igyekezetét konstatálhatjuk, melyből rendszerint a költészet kerül ki vesztesen, hanem az értelmezők sem mindig tudnak megszabadulni történetieden előítéleteiktől, például a romantika értelmezése körül tapogatózva, nem is szólva népiesség és romantika kölcsönösségét félremagyarázva. Egyfelől a régről ismert kritikusi elfogultságok kételkednek a Petőfi hozta-kezdeményezte/ folytatta költői megszólalás „igaz”-ában, egy - többnyire - avulóban lévő, vagy csupán divatos poétikát számon kérve az éppen ennek nem engedelmeskedő költőn, másfelől a Petőfi-életművet már távlatból szemlélő utókor sem tudott megegyezni az életrajz és költői életmű együttgondolhatóságában, a kettő arányainak érvényesítésében, költészet és szűkebb-tágabb kontextus alkotta viszonyrendszerben. Részint szerencse, hogy ezek az időnként zajos viták mára sem oldódtak meg, ezáltal új meg új szempontok merülhetnek föl, összhangban az irodalomtörténeti tudományos módszerek kényszerű és szorgalmazott változásaival. A „szerződnek oly mértékű kiiktatása, mint az egy időben történt, mint várható volt, meghozta a maga reakcióját, még a „szerző-funkció” tetszetős és megfontolandó tézise ellenében is. Auctor ante portas - hirdette Mekis D. János szellemes címadása, ám ennél beszédesebb, hogy a stuttgarti Reclam-könyvek között már 4 E téren Margócsy István dolgozatai és szöveggyűjteményei gazdag anyagot tartalmaznak, érzékeltetve a kultusz alakulásának eseményeit. 39
