Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”
Fried István „Csatázok verseimmel...”1 Nézném a nap jöttét és lementét (Petőfi, Szeretném itt hagyni) Haloványul a gyáva szavamra, dalom Viharodnak előjele, forradalom. (Petőfi, Forradalom)2 A címbeli állítás nemigen szorul megerősítésre. Petőfi Sándor valóban csatázott verseivel. Legfeljebb a grammatikai szerkezet minéműségére tehetünk megjegyzéseket. Arra ugyanis, hogy a verseimmel eszközhatározói szerepet tölt be, vagy az amúgy is, teljes verselői fegyverzetben önmagát megjelenítő költő harcostársait kelLe üdvözölnünk (társhatározó). Ennél bizonnyal lényegesebb kérdés, hogy meg' elégedhetünk'C a (közkeletű) magyarázattal, amely egyébként szűkebbre vonja e kijelentés működési területét, miszerint egy, forradalmat váró, sürgető, egy igazsá' gosabb társadalmi rend megvalósíthatóságában reménykedő költő versbe fogalma' zott üzenetét olvassuk. Ebben igen kevéssé kételkedve, arra a messze nem mellékes, bár olykor nem eléggé hangsúlyosan emlegetett tényre hívnám föl a figyelmet, hogy versekről van szó, méghozzá az 1840'es esztendőkben a magyar irodalom rendjét átírni, újjászervezni/tervezni akaró, esztétikai „produktumokról”. Ennek során a forradalmi költészet és a költészet forradalma3 legalábbis egyensúlyhelyzetben látható. A forradalmi költészet azért működhetett nagy hatásfokkal (beleértve az ellene felköltött indulatokat), mert elsődlegesen a költészet forradalma volt. Nem toldozásra'foldozásra vállalkozott, az 1840'es esztendők nemcsak Magyarországon visszhangzó irodalmi polémiák tanúságtétele szerint, hanem egy újraszőtt textúrával kívánta igazolni a maga lírájának, verses és prózai epikájának (említendő regénye, útleírása, levelezése) „igazát”. Leegyszerűsítve írhatnám: részint új időszámítást kívánt bevezetni a magyar irodalomba, részint az irodalom tereit kísérelte meg jelentős mértékben átalakítani. Még ott is, akkor is, sőt, ott és akkor igazán, amikor és ahol látványosan (mai szóval élve) „dekonstruálta” közvetlen és távolabbi elődei idevonatkoztatható és aköztudatban, akortársi olvasmányokközött (el)ismert műveket. Nem Petőfi volt az első, aki jellegzetes honi tájként fölfedezte ▼ 1 E dolgozat közvetlen előzménye: Fried István, „Rongyos vitézek". Tiszatáj 72, 2023, 3, 31-46. 2 A Petőfi-verseket a kritikai kiadás új folyamának köteteiből idézem, valamint az alábbi kötetből: Petőfi Sándor, Összes versei, s. a. r. Kerényi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004, továbbiakban az innen származó idézeteket külön nem hivatkozom. 3 Sőtér István, A költészet forradalmától a forradalom költészetéig. Irodalomtörténeti Közlemények 77, 1973, 1, 3-10. 38
