Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Major László: Elek Tibor: Szerelmem, Erdély
során megkülönböztetett érdeklődéssel fordult a Székely-oeuvre felé, úgy ebben a kötetben is Székely János műveivel foglalkozik a legbehatóbban, négy elemzés keretében. A virágok átka (1998) című versválogatásra reflektálva az inkább csak dráma' íróként, kevésbé lírikusként, prózaíróként és esszéíróként ismert Székely János költészetét állítja vizsgálódása fókuszába. Elek Tibor elismeri Lászlófíy Aladár versgyűjteményének az erősségeit, valamint a szubjektív szelekció létjogosultságát, mégis hiányérzetének ad hangot, amiért a Székelyül ira néhány karakteres vonását nem mutatja be a kötet, így többek között „a kíméletlen önvizsgálat, önelemzés, önvak lomás” (33) versei sem kerültek be a verseskönyvbe. A kritikus plasztikusan széni' lélteti a filozófus alkatú, „klasszicizáló karakterű”, „formai igényességével tüntető" költő lírai életművének legfőbb jellemzőit, nem megfeledkezve az ötvenes évek verseiről sem. A szerző tágabb irodalomtörténeti kontextusba illeszti a marosvásárhelyi lírikus versvilágát, amikor azon töpreng, hogy „a magyar irodalmi modernség kései klasszikusa” (35) épp akkor hallgatott el költőként, amikor a magyar lírafejlődés jelentős változásokon ment keresztül. A világot „kimondó” Székely János című esszéjében azt boncolgatja, hogy a maros' vásárhelyi alkotó már a kezdetektől többre vágyott az aktuális társadalmi, politikai kérdések megfogalmazásánál, a közösségi elvárásoknak való megfelelésnél, sokkal inkább arra törekedett, hogy teljes világképet közvetítsen, az emberi lét mélyebb összefüggéseiről tudósítson művészetében. Ugyan a hatvanas évek végétől maga is szembesült „a lét és a világ elvesztett totalitásával szemben legalább az esztétikum totalitását állító művészi magatartás válságával” (49), A valódi világ című létfilozófiai jellegű mű arról tanúskodik, hogy Székely János pályája végén sem mondott le a teljes világkép igényéről, „továbbra is kitartott az írás ontológiai funkciói mellett” (49). Elek Tibor egyik 2O22'CS értelmezésében rávilágít arra, hogy bár A valódi világ irodalmi köztudatunkban alig'alig van jelen, az esszékötet bizonyos értelemben mégis az erdélyi származású író összefoglaló igényű fő művének tekinthető, amiért ebben az alkotásában részletesen kibontja a korábbi műveibe belerejtett személyes világképét, legfontosabb tanításait és a „a világ megértését, törvényei megragadását célul tűző, első számú feladatának próbál eleget tenni” (203). A szerző Székely János mellett Markó Béla életművére reflektál a legnagyobb terjedelemben, amelyet 2014'es monográfiájában is vizsgálódása tárgyává tett. Az irodalom autonómiája - avagy hogyan olvassunk Markó Bélát? című írásában azt a felvetést hozza mozgásba, hogy tudunfoe kortárs írókat úgy olvasni, hogy a műve' ik befogadásánál a mindenkori politika ne befolyásoljon bennünket. Elek Tibor szerint az előítélet'mentes, elfogulatlan számvetés lehetséges, ugyanúgy, ahogyan Balassi Bálintnál, vagy például Zrínyi Miklósnál, akik műveinek keletkezési körük ményeit, korba ágyazottságát, szerzőik politikai és közéleti szerepvállalását sem hagyjuk figyelmen kívül. Megtehetjük ugyanezt tehát Markó Béla életművének 109
