Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 2. szám - Németh Zsófia: „Szakrálplasztik-jelenségek”: Narratív lehetőségek a képiség jegyében (Jódal Kálmán: A halott dáma csókja)

mává fokozva a kiemelt jellegzetességet (öreg test, vámpírfogak, neonszem stb.). Ez a vizuális stratégia már-már karikatúraszerűvé teszi a szereplőket. A szövegek jellemzően elhagyatott, kontextus nélküli, bábszerű figurái expresszív gesztusokkal törekednek elnyerni szövegbeli jelentőségüket. Ezek a szuggesztív jelenetek, pik lanatnyi akciók többnyire a destrukció (erőszak) fogalmi köréhez kapcsolódnak. Megtörik a környezetszerű („haza-szurrogátum”) leírások valóságának monotont tását. Az otthonosság látszata kirekeszti a normalitást. Az átmenetiségben létező flâneur (egyben

antihős) és a fikcióban őshonos lények találkozása új perspektívád kát teremt az értelmezőnek.

A kötetben tapasztalt intenzív vizualitás háttérbe szorítja, vagy éppen pótolja a nyelvi töredékességet. A képiség fokozott jelenléte filmszerű epizódok, snittek mentén ritmizálja a cselekményt. Virág Zoltán tanulmánya9

komplexen tárgyalja a fenti tapasztalatot Jódal korábbi publikációi alapján:

9 Via Agressiva. Jódal Kálmán prózájáról In. Virág Zoltán, A szomszédság kapui. Tanulmányok, zEtna - Basiliscus,

2010,

212-233.

10 Erről Branko

C

egeC: Fantom slobode.

Zagreb, 1994,

Naklada MD, 11-12.

11 Virág Zoltán, A szomszédság kapui. Tanulmányok, zEtna - Basiliscus,

2010,

212-213.

A katódsugárzás lélektana, a képernyői mimézisek burjánzása, a

rasztereződő, pixelesedő világ monitorozásának észlelési mechanizmusa fontos inspirációs forrása annak az új textualitásnak, mely az irodalom történelmi tapasztalatának, az avantgárd kísérleteknek és az új mediális művészeteknek, a filmnek, a televíziónak, a videónak, a számítógépes multiverzumoknak a vizuális és textuális szövetségét, szintetikus vadházasságát10

támogatja.11

A fent írt elbeszélés egyik fókuszpontjaként értelmezhető a projekció, mint narratív folyamat. A legújabb vizuáltechnikai eszközök ma már biztosítják azt a háromdi' menziós vetítőtechnikát, mely képes egyidejűleg megtöbbszörözni, tükrözni egy karakter színpadi/képi jelenlétét. A vetítés felülete lehet akár a test maga is, így egyidejűleg él az imaginárius és a valós kép. Ez a sajátos, rétegzett kompozíció érzékelhető a szövegek látomásos, tárgyiasult világában. A már említett bábszerűség egyszersmind tükrözi a tömegkultúra kritikai szemszögét, a purgatóriumi lét elidegenült szenvedésképeit, de új narratív lehetőségeket is rejt. A szerző által tudatosan használt sematikus karakterek egymásra projektálható szubjektumok, melyek együttes képi olvasatuk variálhatóságánál fogva önálló történetmesélés' re képesek. Az egymásra rétegzett, metonimikus szereplők történetei kétirányú mozgása/mozgathatósága történelmi áttekintésre és utópisztikus találgatásokra egyaránt lehetőséget ad.

0