Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Németh Zsófia: „Szakrálplasztik-jelenségek”: Narratív lehetőségek a képiség jegyében (Jódal Kálmán: A halott dáma csókja)
ja alá a három fejezetre tagoltsága (Die menschmaschine, Interzone, Hellraiser Spirit). Ily módon a kötet egyaránt felhasználja a képzőművészeti és irodalmi képalkotás eszközeit, mely gesztus lehetőséget ad a kép-szöveg viszonyok alapos számbavételére. Lehetséges értelmezési irányokat jelöl ki a könyvtest - szárnyas oltár összefüggése: a szakralitás újraértelmezésére, valamint a fikció és valóság közti átjárhatóságra utalva. A novellák egymásba fonódó mozaik-kompozíciójában, akárcsak a retablók figurális szerkezeteiben, tart tükröt az olvasónak. A kötet második elbeszéléseként A kopott dáma csókja szimbólumai a további szövegek vándormotívumaiként bővítik ki jelentésüket. Jelen szövegben a kopott dáma mint a kronotoposz vizuális jelölője áll. A tárgyalt elbeszélés összegző jelleggel tömöríti a kötetben használt visszatérő motívumokat (szobor, hallucináció, kiállított tetem stb.). A címben implikált kopott dáma képe, mint a koros női test és a szexualitás („a szex, mint hatalom és kontroll”6) összekapcsolása, több további szöveghelyen is az otthon, haza szimbolikus kifejezőjeként tűnik fel. A biológiai aktusra való vágy és a meddő öreg test („oszlófélben lévő kopott dáma csókja”) az autoriter hatalmi nyomás groteszk jelölőjévé válik, megidézve/kisajátítva az államszocializmus ikonikussá vált fotódokumentumait.7 Átfogó tendencia, hogy az elbeszélések aktív eszközeként szolgál az elvont fogalmak, transzcendens jelenségek plasztikus, figurális megszemélyesítése: ennek a jellegzetességnek (is) köszönhető a szövegek erős képisége, mely számos lehetőséget ad a képzőművészeti hermeneutikával való párhuzamos vizsgálatra. Jódal Kálmán prózáját átszövik a szerző kifejezésével élve szakrálplasztik' jelenségként értelmezhető, kevert identitású motivikus szálak. Maga a szóösszetétel több irányból közelít a kötetben kiemelt problematikára, ábrázolt metamorfózisokra: múlt/jelen, hagyomány/trend, lokális/globális, kultusz/objektivitás, látszat és valóság feszültségeit jeleníti meg. Jódal provokatív „valóságirritáló” szintézisét alkotja a pop-kulturális, underground és archaikus szimbólumoknak. Ironikus, provokatív beszédmódját támasztja alá az elbeszélés címe alatt idézett Laibach 8 zenekar szövegrészlete is. A szövegek rétegzett eklekticizmusa tükrözi Szabadka tereinek jellegzetes építészeti stílusát, de túlmutatva a városképen, a szerző sokrétűen kontextualizálja az eklektika fogalmát. A karakterek megformálásában a külső és belső jellemvonások laza tónusát, vázlatosságát egy-egy portré-szerű fragmentumra, főként a szemek ábrázolására összpontosítja. A részletekben élénk test-képek a valós vagy fantáziavilágok elemeit állítják fókuszba, így stig▼ 6 HAJAS Tibor, [A performance és body-art fizikai, emocionális és intellektuális tapasztalatai] In HAJAS Tibor, Szövegek, Enciklopédia Kiadó, 2005, 319. 7 Pl.: Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker, Fotó: RÉGIS Bossu A csók, 1979. 8 A Laibach zenekar 1980-ban alakult szlovén zenei és művészeti csoport. A Laibach tagja a NSK (Neue Slovenische Kunst) művészeti csoportnak. 62
