Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Káli István: Macera
képes. Emiatt aztán - noha eléggé ismerte Ancát ahhoz, hogy feltételezze róla, nem nyeli le egykettőre a sértést, és valamilyen módon kikéri magának, de azt is tudván róla, hogy a kényszerű kapcsolatuk során kiismerte már a főmérnök szokásait, s ez remélhetőleg visszafogottságra készteti majd - nem is számított arra, hogy a cerghizami beszólás olyannyira elmérgesítheti a helyzetet, és egészen komoly fejleménye lesz. Mert lett. Ugyanis Ancában a sértett önérzet nyilvánvaló' an felülkerekedett a józan megfontoltságon, testük érintkező felületén érezte rajta az ideges remegést. De számtalanszor tanúja volt annak is, hogy milyen racionális san képes viselkedni, ha komolyan összpontosít. És valóban, a kolléganő reakciója nyugodt volt, méltósággal teli, ráadásul olyan érvet vetett be, amely ellen általán ban nem lehetne apelláta. „Ba oala aia si mie imi fierbe. Cáci sunt si eu románca, cetáteancá in aceastá tara romaneascá! ”3 Csakhogy a főmérnököt abban a felajzott állapotában, amit a neki ellent' mondó vakmerősége gerjesztett benne, nem lehetett észérvekkel eltántorítani attól a rögeszméjétől, hogy számára külön, sajátos feladat szabatott meg a párt káderpolitikájának mindenáron való megvalósításában, ami nem holmi jöttment alattvalókra tartozik. Ennek ellenére - bizonyára a magas beosztású tanú jelenlé' téré való tekintettel - teljesen más irányba indulva igyekezett egyetlen sommás véleménynyilvánítással lezárni az általa elvtelennek tartott vitát. „Esti. Dar una rea. Sau numai tárnáié. Care nu intelege anumite treburi. H'O cum vrei.”4 Timofte elvtárs hiába jelezte a lehető legfinomabban, legtapintatosabban, hogy olyan személy is hallja a vitájukat, akit ez akár érzékenyebben is érinthet, ezért tehát a pillanatnyi nem az a helyzet és körülmény, amikor ilyesmit kellene feszegetniük, Anca úgy vélhette, hogy a felhozott érv nem lehet kifogás, amely megakadályozhatná, hogy kikérje magának, amiért a főmérnök mások előtt rossz románnak nyilvánította. Mérnököcskénk jelenléte amúgy sem zavarta, hiszen tudta róla, hogy nem egy'két napja ismeri az ország általános helyzetét, az egyed' uralkodó politikai irányzatokat és annak várható következményeit, beleértve úgyszintén a helyi specifikumokat is, néhányszor már megbeszélték ugyanis, hogy mi a tehetetlenség, az elszenvedés és mi a kompromisszum, ha már nincs másként élhető élet, nincs kiút. Emiatt is gondolhatta úgy, hogy nem lapítás, gyáva meghunyászkodás a főnöke részéről, amiért nem szólt közbe a közvetlen munkatársai érdekében, egyszerűen nem látja értelmét fölöslegesen fejjel a falnak menni. De úgy gondolta, valakinek csak meg kell tennie, ebben a helyzetben pedig mindez rá marad, mát'már feladatként hárul rá, és nemcsak azért, mert a többségi származása erre feljogosítja, hanem mert - mint utóbb elmondta mérnököcskénk' ▼ 3 De, nekem is rotyog abban az edényben. Én is román vagyok, ennek a román országnak a polgára! (román) 4 Az vagy. De egy rossz. Vagy csak bunkó. Aki nem ért meg bizonyos dolgokat. Vedd, ahogy akarod, (román) 40
