Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Káli István: Macera
Az árnyalt, mondhatni kacifántosán burkolt fogalmazás miatt a jelenlevők egyikében sem tudatosult a főmérnöki háttérszándék lényege, ezért sem Anca, sem mérnököcskénk nem fogták fel azonnal, hogy az elhangzott véleményhez közönséges beosztottakként nem szabad kommentárt fűzniük, mert az egész felvezetés kizárólag Timofte elvtárs megkörnyékezésének szándékával történt, akitől gyakorlatilag a megyei néptanácsnak alárendelt vállalat új munkahelyeinek jóváhagyása függ. A Cerghizan főmérnök szemszögéből ezért is tűnhetett teljesen félresikeredett, értelmetlen, és az időszerűtlensége miatt hatásromboló kontárkodásnak, ahogyan a mindig szókimondó Anca gyanútlanul, a tőle telhető legjoviálisabb hangon reagált a „nagyfőnök” által mondottakra. O ugyanis - lévén, hogy túl a munkatársi empátián, ami a mérnököcskénk irányította osztályon dolgozók nagy többségére jellemző volt - igazi bajtársi és baráti kapcsolatot ápolt a két „automatizáló” fiúval, ezért azonnal a Gálfi Laci védelmére kelt, határozottan állítva, hogy teljességgel fölösleges lenne arra a rövid időre új embert felvenni, mert a köztes időszakban, amíg Barabás István hiányzik, márpedig az nagy valószínűséggel nem tart a mostani ötéves terv végéig, a kolléga képes megoldani a menet közben felmerülő, amúgy nem túl bonyolult feladatokat, hiszen annak ellenére, hogy nincs egyetemi végzettsége, kiváló tudású és gyakorlati érzékű szakember, azonfelül az egyik legöntudatosabb alkalmazott, aki teljesen elkötelezett a vállalat ügyének, ráadásul végtelenül korrekt is, soha egy szóval nem aprehendált, amikor túlórázni kényszerült, vagy vidéken kellett huzamosabb ideig dolgoznia, akár a családi élete rovására is. Közbeszólásának emiatt nem is maradt el a következménye. „Tu, toanto, de ce te bagi unde nu-ti fierbe oala?!”,2 förmedt rá Cerghizan a hátsó ülésen közte és mérnököcskénk között szorongó Ancára, pedig nyilvánvaló volt az igyekezete, hogy minél diszkrétebben, csak a fogai között szűrje ki az elmarasztalást, miközben a tekintetéből gyilkos nyilakkal lődözött felé. Noha kizárólag a célzottnak szánta, amit mondott, nem kontrollálta eléggé magát, így a figyelmeztetése kissé hangosra és hangzásában is olyan agresszívra sikeredett, hogy még Timofte elvtárs is ösztönös rácsodálkozással fordította hátra a fejét. A kocsiban utazók közül talán csak az egy a négyhez kisebbségben lévő mérnököcskénk számára nem tűnt rendhagyónak a főmérnök drasztikus kitörése, megszokta már a stílusát, hiszen a ranglétrán alatta állva elég sokszor tanúja, sőt olykor közvetlen elszenvedője is volt az ilyesminek, mint ahogyan annak is tehetetlen szemlélője volt már néhányszor, hogy senkire, semmire nincs tekintettel, ha valamit nagyon szeretne elérni, s ilyenkor nem tűr ellentmondást, minden tapintatot mellőzni 2 Te, lökött, miért nyúlsz a fazékba, amelyikben nem neked totyog?! Itt: miért ütöd belé az orrod abba, ami nem rád tartozik?! (román) 39
