Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Tóth László: „...kacsák a háztetőkön”, avagy Víz... víz... víz
helyeken sincs védelem: úsznak az ökrök / Már itt is, vagy az éhségbenn a végtelen úszást / nem győzvén, az erős habtól elütődnek inokról.” Innentől kezdve hirtelenjében irtózatosan felgyorsult az idő; ami addig hihe^ tétlen volt, szempillantásra valósággá vált, s megkezdődött a versenyfutás az áradattal, illetve a harc a teherautókért, és a helyekért a buszokon. A zűrzavar most lett csak teljes. Rá néhány órára, hogy a víz elérte az első házakat, már a Komáromi úton is tengelyig gázoltak a járművek a vízben, és innen is, onnan is tompa robajlá' sok jelezték egy^egy újabb épület megroggyanását, összedőltét. Az izsaiakat - több mint ezerszáz embert - a Dunától távolabb eső, magasabban fekvő Szentpéterre telepítették ki (a husáki szocializmusban az Alsópéter nevet kapta a falu); mivel T. nagyapját, ingázó lévén az öreg, munkahelyén, Pozsonyban érte a gátszakadás híre, ahonnan leghamarabb csak másnapra tudott hazavergődni, apja csak nem kevés eréllyel tudta rábírni nevelt fia anyját és nagyanyját, hogy fölkászálódjanak vele a falujukból kifelé induló utolsó teherautók egyikére,9 mert a Komáromi út, ahol a teherautók tengelyig gázoltak a vízben, már a legerősebb járművek számára is kezdett járhatatlanná válni. T. apja később, nem sokkal nagyapja megérkezését követően, utánuk ment - ő már egy katonai kétéltűvel jutott ki a tenger közepére került falujukból [„...azok óján jármüvek voltak aminek mindegy volt szárazon vagy vizen közlekedni, magyarúl a nevük kétéltűnek hívták, a nép akkor látott ijen járműveket életébe először77] - vigyázni az asszonyokra meg a gyerekre (ez utóbbi T. volt, amit serkedő bajuszú kamaszként eléggé nehezményezett is), mondván, hogy az apósa egyedül is elegendő lesz pásztorolni a házukat, bútoraikat, és etetni az állataikat. Az öreg ugyanis hosszas szemlélődés, méricskélés, töprengés után úgy ítélte meg, hogy az ő utcájukba, a Kiskertaljába - mivel a legmagasabb helyek egyike volt a faluban - már semmiképp sem törhet be a víz, ami azután, mivel ő mondta, tenné' szeresen úgy is lett, bár ebben azért annak a szerényke nyúlgátnak is volt némi sze~ repe, melyet a biztonság kedvéért, mégiscsak odalapátoltak az otthon maradottak az utca torkolatához. [„...17 én márcsak a fő utca és a mi kertalja utcánk volt a községbe ahol nemvólt víz, a többi utcák már mind víz alatt voltak. Es ekkor kezdődőt látvány, ami ój szomorú volt, hogy mij rohamosan váltak hajléktalanná a szorgalmas kezű családok. Mert nap nap után 30-40 lakóház dőlt romba, úgy hogy pár nap alat 283 lakóház teljessen romba dőlt. Es 234 pedig úgy megrongálódot hogy teljesen lakhatatlaná vált.10 Szomorú eset volt ezt még azoknak is végignézni akiket a nagycsapás nem érintet.77] Bár ki tudja, talán még nagyobb is lehetett volna Izsán a pusztulás, ha a páti után két nappal, jóval fölöttük, Kulcsodnál is át nem szakítja a gátat a víz. [„Amit mink úgy Írhatnánk ▼ 9 Vagy három és fél évtizeddel később kiderült, hogy készült is róluk egy fotó (bár azt nem sikerült kiderítenie, hogy ki küldte el neki), amint ott áll vagy tizedmagával az egyik teherautó platóján. 10 Egy későbbi összegzés szerint 267 dől romba és 199 rongálódott meg, ami így is a község hatszázvalahány házának legalább a kétharmadát jelenti. 26
