Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Tóth László: „...kacsák a háztetőkön”, avagy Víz... víz... víz
dúlt a pokol”. Később, ahogy egyre szélesebb területeket cserkészett be magának a víz (lásd Tőzsér versének állathasonlatát), mozgása úgy lassabbodott, de éhsége sokáig nem csillapult meg. Valahol Patkányosnál vagy Bokrosnál - majorságok Izsa és Pat között (a falu fölött, Komárom felé is van kettő, azokat Harcsásnak meg Kisizsának hívják... mint messzi utak vándorának a távoli falu tornya, derengenek fel T.mek az idő ködéből ezek a tanyanevek) - sikerült elébe vágniuk a víznek, mely megkeresve magának a laposokat, fenyegetően hömpölygőit a falujuk felé (Pat akkor már romokban hevert), s ők lépésben haladtak vele. Feltételezem, talán nincs is bizarrabb élménye^emléke T.mek az életében, mint ez: a nemsokára az ő házaikat is elérő, az ő vagyonkájukat is megsemmisítő áradással együtt haladó, hitetlenkedő, bámész népség. A szájasabbak meg az öregebbek közben nyugtat' gattak mindenkit - s ez utóbbiaknak faluhelyen akkor még hinni kellett -, hogy nem lehet baj, a víz úgyis kifárad, és a falujukig már el sem jut, de ha mégis, az első házaknál úgyis megáll, ám ha mégsem, akkor sem lehet nagyobb baj, azoknak álk niuk kell a vizet, a betonalapra épülteknek mindenképpen, meg különben is, a víz náluk már nem lehet olyan magas, hogy nyúlgátakkal ne lehessen útját állni, hogy a lakásokba be ne folyjon, lesz egy kis víz az utcákon, legfeljebb gumicsizmában kell majd járni egyikét napig, és kész.7 így a hatóságok is hiába rendelték el a község kiürítését, s hiába voltak tele az utcák, terek az emberek és ingóságaik elszállítására várakozó járművekkel, nem mozdult senki. [,,..u községi vészt jelző sziréna megszaggatva hangját úgy jelezte a közelgő veszéjt. Es akkor a hivatalos szervek, hogy a lakóságot biztonságba hejezék, kirendelték Komáromból a CSD8 állomásról az összes autóbuszokat. Es még jöttek a hadseregtől is aútók, hogy ami még menthető, mindent meg kel menteni, neváljék a víz martalékává.77] Csak amikor délután öuhat óra tájban a víz elérte Izsát, s az alacsonyan fekvő Hereföld felől betört a faluba, ahol rögtön gyilkos munkát végzett: a szélső házak úgy csuklottak össze, mint az eszméletét vesztett, magateheteden ember, akkor tört ki a pánik. Mintha csak Baróti Szabó Dávid kereken százkilencven évvel korábban a Pattal szomszédos Virten írt verse, A Dunának nagy áradásáról elevenedett volna meg: „íme, midőn szólok, már itt vagyon; a kaput éri: / Már ajtón, már ablakon házakba rohannak / A kártékony habok. [...] A Duna mindaddig rohan, amíg számtalan háznak / Oldala dől, padlása szakad s örvénybe kerülvén, / Környösleg forog és lemerűl. - Nincs semmi reménység, / A partosb 7 Pedig akkoriban a legöregebb izsaiak is emlékezhettek még a Duna nagy - a falura még a szabályozása után is veszélyt jelentő gyakori - áradásaira, mint ahogy akadhattak is, akik még megélték, ahogy a folyó 1888 áprilisában (átszakítva az akkor már nagyjából egy évtizede épülő töltést), illetve a következő év őszén elöntötte községüket. Az 1920-as árvíz, melyről már T. nagyapja is megemlékezik élete már eddig is többször idézett krónikájában (Vissza emlékezés a múltról), csupán a község határát borította el annak következtében, hogy a Nyitra és a Zsitva nagy vízállása miatt Martosnál (s hát a Vág sem esik innen messze) - a nagyobb károk megelőzésére átvágták a töltést. 8 CSAD (szlovák), a. m. Ceskoslovenská autobusová doprava (Csehszlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat). 25
