Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Bárdos József: Madách Imre: Mózes (Néhány gondolat Madách filozófiájáról)
65 S hálásan hordok bármi végzetet; Csak nyerhetek cserémben, mert ezen Bizonytalanság a pokol. – 16 A kétségbeesést itt is az Úr (Jehova szava) megszólalása oldja fel: JEHOVA SZAVA: Mózes kelj fel, s kövesd testvéredet. Szabadítóját várja Izrael, S bilincseit letörni vagy hivatva. Az ember tragédiájában ezt olvashatni: AZ ÚR: Karod erős – szived emelkedett...17 A Mózes hősének kétségeire így kezdődik a válasz: JEHOVA SZAVA: Karod erős lesz, és nyelved hatalmas,...18 Felesleges tovább idézni, annyira nyilvánvaló, hogy a jelenet a Tragédia tizenötödik színét idézi. Mit jelent ez kérdésünk szempontjából? Azt, hogy Mózes itt, a darab – kissé talán hosszúra nyúlt – expozíciója végén az etikai stádiumból átlép a vallásiba. Azaz Madách folytatja a Tragédiában megkezdett művet a Mózessel: ott a vallási stádium küszöbéig értünk, itt éppen a vallási stádium kifejtése, megjelenítése az, amivel Madách próbálkozik. Ez rögtön választ is ad arra a problémára, hogy miért annyira nem drámai a Mózes, miért érezzük annyira epikusnak éppen e jelenettől kezdve. Már Kierkegaard megfogalmazta, hogy az esztétikai és a vallási stádium egy dologban közös: az egyik etikán inneni, a másik etikán túli. S éppen Madách az, aki dramaturgiai tanulmányában azt írja: „Hogy a fölvett erkölcsi elv, mint feljebb mondók, győzedelmeskedhessék, szükség, hogy valaki küzdjön ellene; s ezen küzdő a dráma főszemélye.”19 Csakhogy a Mózesban innentől kezdve kizárt az erkölcsi küzdelem. ▼ 16 Madách Imre, Az ember tragédiája,591. 17 Madách Imre, Az ember tragédiája, 595 18 Madách Imre, Mózes, 121. 19 Madách Imre, Művészeti értekezés = Uő, Összes Művei II. 544.
