Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Bárdos József: Madách Imre: Mózes (Néhány gondolat Madách filozófiájáról)
62 egyműves szerző, és a Tragédia is leginkább valamiféle véletlen csoda eredménye. Barta János már odáig megy, hogy kimutatja, Madách alkatilag sem filozófusnak, sem költőnek nem volt jó, és csak egyéni tragédiájának átlényegítése juttatta el egyetlen egyszer a csúcsra: „... nem szabad soha figyelmen kívül hagynunk, hogy a Tragédia egy kiforratlan, befejezetlen személyiség munkája egy önmaga számára megoldhatatlan élethelyzetben, s így végeredményben eszmei tartalmának sem kereshetünk mást, mint küszködést és megoldatlanságot.”7 Egyik utolsó tanulmányában aztán így írt: „...műve (a Tragédia) még 1863-ban másodszor is megjelent, a nagy sikernek nem lett visszaható érvénye: az asztalfiókban maradt, olykor még frissen átdolgozott készletből egyetlen remekmű sem került elő, nem lett azzá a Tragédia után keletkezett Mózes sem.8 Legújabban Kerényi Ferenc fogalmazta meg az irodalomtörténet ítéletét a Mózesről. Ennek lényegét így foglalja össze: „A Mózes tehát egy kettős nevelődés drámája: a hivatott prófétáé éppúgy, mint a nemzetté alakuló, Az ember tragédiájában még formálhatatlannak tekintett népé. [...] Ez a nevelődési folyamatrajz azonban, melyhez a Biblia, jelesül Mózes II-V. könyve ad anyagot, túlontúl rendületlenné, azaz inkább statikussá tette Mózes alakját, akinek belső konfliktusai (zsidó származásának felismerése, a családi boldogság visszahúzó szerepe, kétségei a vezéri alkalmasságra) egy-két jelenetre korlátozódtak, elszigeteltek maradtak.” Lehet, Arany sem volt igazán jó véleménnyel róla Ne feledjük, benne volt a Karátsonyi pályadíj bíráló bizottságában is, amely „dramatizált eposz”-nak nyilvánította a művet, s így nem is díjazta. (Szinte kizárt, hogy Arany ne ismerte volna fel Madách különleges stílusát) Madách Imre persze nem volt meglepődve, hiszen tudta, ez a műve sem simul bele a korszak drámafelfogásába. Erről így írt Nagy Ivánnak: „Mózes megint olly nagyszerű tárgy, s olly nehézségekkel van össze kötve beléje drámai egységet hozni, mint maga nemében az Ember tragoediája vólt. Ennél is érzem, hogy egy félre lépés nevetségessé teheti egy helyes felfogás naggyá. Érzem, hogy e mű is másforma mint rendesen színműveink, de hogy jobb-e nálok vagy végtelenűl rosszabb nem bírom még eldönteni.9” Nem lett igazán sikeres Keresztury Dezső átigazítása sem.10 Igaz, a mű szép sorozatot élt meg a színpadon, de aztán újra megfeledkeztek róla. Véleményem szerint mégis ő járt legközelebb a Mózes legfőbb üzenetének felismeréséhez. Így írt: „A Mózes [...] roppant méretű sorsdráma. Egy kimagasló ▼ 7 Barta János, Madách Imre, 80. 8 Barta János, Madách = Uő, Magánélet és remekmű, 213. 9 Madách Imre levele Nagy Ivánhoz, 1861. Dec. 23-án= Madách Imre Összes Művei II., szerk.: Halász Gábor, Bp., Révai,1942. 930-931. 10 Madách Imre, Mózes, (Élő színpadra alkalmazta Keresztury Dezső) Bp., Magvető, 1966.
