Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Bárdos József: Madách Imre: Mózes (Néhány gondolat Madách filozófiájáról)
61 Bárdos József Madách Imre: Mózes Néhány gondolat Madách filozófiájáról Az elmúlt év decemberében a Gondolat Kiadónak köszönhetően megjelent Az ember tragédiája titkaiból1 című könyvem. Ebben megerősítettem eddigi álláspontomat azzal kapcsolatban, hogy Madách Imrére műve létrehozása során valamilyen (eddig filológiailag feltáratlan) módon hatással volt Sören Kierkegaard Vagy – vagy2 című műve. Az egzisztencializmussal (mely ősének Kierkegaard-t tekinti) már Barta János3 is rokonnak érezte Madách fő művét. Az ő nyomdokain indult el Belohorszky Pál4, aki felvetette, sőt igazolni is próbálta a kierkegaard-i filozófia és Az ember tragédiája rokonságát. Elemzése igazán két okból nem lehetett sikeres. Egyrészt nem saját elemzésből, hanem a Sőtér-féle három szféra elméletből indult ki, így a szereplők lényegét némileg félreértelmezte. Másrészt a kierkegaard-i filozófiát Camus felől szemlélte. Újabban Gintli Tibor5 – részben korábbi írásommal vitázva – foglalt állást a Tragédia és a kierkegaard-i filozófia közötti kapcsolat mellett. Visszatérek legutóbb megjelent könyvemre. Amennyiben feltételesen elfogadjuk, hogy Az ember tragédiájában a kierkegaard-i filozófiai koncepcióra emlékeztető világkép jelenik meg, felmerül a kérdés: megmutatkozik-e ez Madáchnak a Tragédia utáni írói munkásságában. Ezen belül is elsősorban a Mózesben6. Abban a drámában, melyet a költő közvetlenül a Tragédia után írt, s melyet annyira fontosnak tartott. Sajnos ebben a tekintetben a szakirodalomra nemigen támaszkodhatunk. A Mózessel alig foglalkoztak. Az alaphangot ebben a kérdésben is már a korai Madách-kutatók megadták. Máig öröklődő felfogásuk szerint Madách lényegében ▼ 1 Bárdos József, Az ember tragédiája titkaiból, Bp., Gondolat, 2023. 2 Kierkegaard, Sören, Vagy – vagy, Bp., Osiris, 2019. 3 Barta János így ír: ... álljon itt egy párhuzam, annak bizonyítására, hogy mily közel áll Madách lelkivilága korunk bölcseleti irányai közül az ú. n. exisztenciális filozófiához. Jaspers Károlynak 1932-ben megjelent Philosiphie című művéből való a következő részlet: „Mindaddig, amíg az Istenség rejtve marad s kérdéseinkre nem felel, önnön szabadságára utalja az embert. Sorsa a kétség; viselnie kell annak kockázatát, amiért élni akar; ha za igazságot keresi, csak ezen az úton találja meg. Isten nem vak hódolatot akar, hanem szabadságot, amely tud dacolni, s a dacból jut el az igazi hódolathoz.” Nem olyan ez, mintha az Úr feleletét olvasnánk Ádám kérdéseire? A XV. szín problémaköre ez, bár Jaspers aligha olvasta Madáchot, s csak saját rendszerének következményeit vonta le ezekben a sorokban. A rokonság a részletekig megy. Lásd: Barta János, Madách Imre= Uő, Magánélet és remekmű, Bp.,Mundus, 2003. 187. 4 Belohorszky Pál, Madách és Kierkegaard, It, 1971/4. illetve Belohorszky Pál, Madách és a bűntudat filozófiája, It, 1973/4. 5 Gintli Tibor: Ádám és a torz viszony. ItK, 2000/3-4. 6 Madách Imre, Mózes= Uő, A nagy mű árnyékában (Civilizátor, Mózes, Tündérálom), s.a.r.: Bárdos József és Bene Kálmán, Szeged, MIT, 2012.
