Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól

54

éppen mássalhangzós szókezdet következik, hiszen ekkor a három különböző mássalhangzó találkozása miatt a középső rendszerint elmarad a kiejtésben is:

De azér’ kilátszik az apróság közűl:

Ugy tett Lajos épen: játszott is, ivott is:

De azér’ nagyobb volt, – király volt ő ott is. (Daliás idők 2/II-7)

Csak az isten tudja, mér’ rí. (Tengeri-hántás 8.)

Fű-fa zöldje azér’ hajt csak

Hogy, mit sírva megsóhajtsak,

Több legyen majd, ha lehull. (Kies ősz 5.)

Ezeket a betű-(=hang!) elmaradásokat, tehát az irodalmi nyelvben szokatlan szóformákat tekinthetnénk hibának, ha írásban, iskolai dolgozatban fordulnának elő, nem pedig költői műben, ahol az alkotó azért írta úgy, mert csakis úgy találta legjobbnak. Az alábbi idézetben viszont talán éppen azért, mert a népi szereplő jellemzésére is szolgál: Betekint a Dübögőbe, kérni egy italt,

Van neki ott embersége, mig pénzébe’ tart (Magyar Misi 4.)

▶

Sajátságos rímeinek egy másik csoportját is a hétköznapi köznyelvben, vagy inkább a népnyelvben használatos szóalakok, kifejezések jelentik. Amikor ezeket versébe veszi rímként, voltaképpen azt bizonyítja, hogy irodalmi értékük – itt, a versben! – ugyanolyan lehet, mint bármely más szavunké. (És azt is látjuk megint: Aranynál a RÍM nagy úr!)

Meghatva titkos borzalomtul,

Midőn az éji óra kondul (Hatvani 2)

Most Buda országol (mert ő vala közbül)

Atyja örökségén három fia közzül. (Buda h. I-2)

Haza, jámbor gótok tanyáira, mék én,

Ott várom el e bajt, mire fordul, békén.” – (Buda h. XI-18)

Mély vadonban, zizegő levélen

Ki az, aki bujdokolva mégyen? (A lantos 2)