Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól
55 Oh szép, mikor feledség-nyomta földbül Kisarjad a szív, az elporhadott, Mint rom felett a repkény ha kizöldül – És kegyelet sír rája harmatot! (A dajka sírja 5) Nosza hát, nagy torral a győzelmet üllik, Ami tivornyának is bizony beillik (Daliás idők 1-VI-21) Vajon e szép ország – kiderűl-e onnat – Hogy adózott volna más birodalomnak?” (Toldi szerelme III-40) Megjegyzem itt, hogy ezekhez hasonló népies szóalak Petőfi verseiben is előfordul: a már említett Bánk bán című versében – mégpedig nem is csak rímként: Hívatalrul méltóságrul Le-letevegette. E legutóbbi példák – korántsem véletlenül mindkét költő műveiben – éppen a Petőfi által megverselt „Tisza–Duna közti tájbeszéd” hatását mutatják. Lásd: „Hírös város az aafődön Kecskemét”. Ha valakit az érdekelne, hogy Arany rímeiben „hol megy legmesszebbre” a népies kifejezések terén, akkor ezt az idézetet ajánlanám figyelmébe, ahol igazán váratlan beszédkörnyezetben található rímül: ugyanis éppen a mesebeli király(!) szájából halljuk, amikor tévedése után mentegetőzésül csak ennyit tud mondani feleségének, aki Szidta mint a bokrot. A királyi száj, szem Elmeredt, s mentségül ennyit monda: „Há’jszen!...” Ez a kifejezés ennek a két szónak a népies, „rövidített” változata: „Hát hiszen!” ▶ Az Arany-versek rímeiben előforduló „furcsaságok” közé tartoznak a legegyszerűbb helyesírási „hibák” is: ...a mult század lelke megismerné Csákit, Zait, Mikest, Pápait, és többet; Radalovics papot, kiknek, mig napja múl, Nem a neve hangzott – szive vert magyarúl (A rodostói temető 11) Itt is azt látjuk, hogy a rím „egyik fele” hatására a másik felének helyesírása elromlik:
