Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól
52 Kedves ostobaság mind, amit e beszél, És a sok giz-gaz közt, ha ugyan jól értek, Van sok szép kaláris, s több ily becses értek! (Episztola Petőfihez 1. bekezdés) [kaláris = gyöngysor] Ez az utolsó értek szóalak sem sajtóhiba, ugyanis a XVI. századi Érdy-kódexben valóban értek a mai érték szó alakja; valamint Szenczi Molnár Albert szótárában is ezt találjuk: értekes = fontos. (Itt hívom fel mindazok figyelmét, akik Arany briliáns rímelését élvezni szeretnék: ezt a Petőfihez szóló, kissé játékos hangnemű versét vegyék elő! Ilyen rímeket találnak: Vettem oh nagy férfi, ostoba leveled, De azért nem mondom: hujj ki! vagy le veled!... Mert nem üres hólyag és nincsen ebbe szél; Kedves ostobaság mind, amit e beszél... És evvel döntődik ama szörnyü per el, Melyet amint írod, Európa perel... Hogy Murány a cenzor körme között vagyon, Oh ennek tudása nékem becses vagyon...) Ugyancsak a régies magyar nyelvi szóalak tapasztalható itt, az idézet legvégén: Őszinte volt vesződség, áldozat: Istók, a jámbor, nem gondolt roszat (Bolond Istók II-100) Tudni kell ez utóbbi „hibás” írású szóhoz, hogy például Zrínyi Miklós műveiben ez a ma rossznak minősülő „rosz” írásmód az előfordulások több mint a felében tapasztalható mindenféle művében: versben, prózában, levélben. Itt jegyzem meg, hogy Arany LESSZ, valamint Katona LESZSZ „hibás” szóalakjai sem előzmény nélküliek régi irodalmunkban, ezeknek is megvannak a múltbeli elődei: például Csokonai Vitéz Mihály egyik közismert művének alcímében ezt látjuk: Az is bolond, a’ ki poétává lessz Magyar Országban. A Csokonai-szókincstár egyik kötetének adataiból kiderül, hogy Vitéz Mihály mind a verseiben, mind a színdarabjai szövegében ugyancsak használta a LESSZ és a LESZSZ szóalakot. Amikor Arany hozzáfogott a Szigeti veszedelem újabb nyelvre átírásához, azt tapasztalta tehát, hogy régi nyelvünkben a ROSZ és a ROSSZ szóalak egyformán elfogadott volt.
