Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól

33

Teljesen természetes, hogy Arany János ösztönös késztetéssel, belső indíttatásból alkotja már legelső verses műveit is. Ugyan kire mondhatnánk, ha nem Aranyra, hogy: erre született. Ugyanígy nyilvánvaló az is, hogy pályája elején van útkereső korszak. Verstermésének közlését az „összes” jelzőjű kiadások azzal a versével kezdik, amellyel Petőfi őt köszöntő költeményére válaszolt. Persze bizonyos, hogy nem ez volt Arany életében az első vers: egy szakszerű Arany-kiadásból4 ki is derül, hogy nyolcévesen már verssel jelölte meg valószínűleg első saját könyvét, néhány évvel később pedig már így (vajon tudatos áthallással?) köszönte meg legelső tanítómestere fáradozását: Kívánom hívataljának

Ízes gyümölcsét vegye

És ne a búnak bánatnak

Keserű tejét egye. (Dévai Bálintnak)

Méltányosabb azonban elsőként mégis a Petőfinek adott válaszverset tekinteni Arany költői pályájának kezdeteként, úgy, amint ő maga is ezt tette. Ha ezt a legelső, tartalmában igazán őszinte vallomásnak számító válaszkölteményt vizsgáljuk témánk, az áthajlások szempontjából, találhatunk benne idetartozót. Csupán kiragadott idézet, de példája annak, hogyan bontja meg a költő a szokásos verssorrendet:

S midőn visszafelé bujdokolnék, holmi

Tüske közől szedtem egynehány virágot. (Válasz Petőfinek)

Az első sorvég igen hasonlít a föntebb látott Bánk bán-os Petőfi-versben tapasztalt az-ok lemaradásához: itt a tüskére vonatkozó lebecsülő értelmű jelző: a holmi mintha csak lemaradt volna valamiért a sor végén, pedig szorosan odatartozik a jelzett szóhoz.

Az pedig valóságos költői bravúr, ahogy Arany a névelő „lemaradását” felhasználja rímként is ebben a másik nagyszerű versében:

A széles völgy egy lábnyom, a Súlyos had óriás nyoma, (Keveháza);

Valamint ebben is: S bár sort-sor után apróz, a

Verse mégis csupa próza, (Báró Kemény Zs.-hoz)

▼

4 Arany J. költői művei, Szépirodalmi Kiadó, 1981. I. 7.