Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
45 kémia tanszékre. „Igen, nagyon jó ez a fizika – mondta –, csinálja csak, de jöjjön hozzánk!” – Lépjünk még kissé vissza, a gimnáziumi évekhez. Amikor az ELTE fizikus szakát választottad, gondolom, otthon megbeszéltétek ezt a szüleiddel. Mit tanácsoltak? Tulajdonképpen az érdekelne, milyen útravalót hoztál magaddal a családi házból. – Gyula! Mióta megállapodtunk ebben a beszélgetésben, azóta töprengek, mit válaszolok majd, ha a családi körülményeimről kérdezel. Miért gondolkoztam ezen? Két és fél éves voltam, amikor a szüleim elváltak. A háború előtt mindketten fizikai munkások voltak. Édesapám a Tungsram műszerésze volt, Édesanyám pedig varrónő. Fiatalon ment férjhez, az első házassága rövid ideig tartott. Férjét a háborúban munkaszolgálatosként kivitték a Donhoz, és onnan már nem tért vissza. Huszonhárom éves özvegyként a Vasas Szakszervezet ifjúsági csoportjában ismerkedett meg édesapámmal. Összeházasodtak, megszülettem, de rövidesen kiderült, hogy a világról alkotott nézetük nem teljesen illik egymáshoz. Anyámban nagyon erős volt a munkásöntudat, és ez megmaradt akkor is, amikor később tisztviselő lett. Édesapám a szociáldemokrata szakszervezeti mozgalomban kapott nevelés hatására értelmiségivé igyekezett válni. A háború után egyik kerületi elöljáróságon volt tisztviselő, mellette pedig elvégezte az egyetemet. Jogi diplomát szerzett, a Fővárosi Bíróság elnökeként ment nyugdíjba, valamikor a nyolcvanas évek elején. Válásuk után Anyám megtalálta a világfelfogásához közelálló új társát. Apám is. Két-két húgom született az új házasságokból. Anyám párja nagyon okos ember volt, a munkatapasztalaton alapuló gyakorlat mestere, aki a nagyüzemi bőr- és cipőipart igyekezett megteremteni. Édesapám és új párja, aki francia–magyar szakos tanárnő volt, közvetítette számomra a széles kulturális tájékozódás igényét. Bennem ez a két hatás nem kioltotta, hanem erősítette egymást. Egyszerűen azért, mert bár kétféle stílusban, de a maga módján mindkét szülőpár jót akart az embereknek, és nekem is. Anyám és Apám a válásuk után ugyan a mi esküvőnkön találkoztak először újra, de telefonon tartották a kapcsolatot. Én Anyámmal maradtam, s ha például ő nem tudott elmenni a szülői értekezletre, telefonált Apámnak, aki természetesen elment helyette. Kéthetenként a hétvégét Apáméknál töltöttem. Ott sokat olvastam óriási könyvtárából, történelmi személyiségek életrajzait és sok minden mást is. Apám középkáderként közelebbről értesült a hatvanas években zajló átalakítási folyamatról, amit új gazdasági mechanizmusnak neveztek. Édesanyáméknál sokkal inkább társadalmi ideálokról esett szó, hogy mi a helyes, mi az elvszerű. Bizonyosan hatással volt rám abban, hogy fiatal koromtól egészen a nyolcvanas évek végéig hittem, hogy fokozatosan lehet javítani a szocialistának nevezett társadalmi rendszert. Ez a naiv hitem Anyáméktól eredt. – Jó, hogy ezt elmondtad. Akkor most visszatérhetünk a hivatásválasztásodhoz. Hogyan befolyásolta azt a családi légkör?
