Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
46 – Mindkét oldalról mindenben támogattak, amire nekem ötletem támadt. Elfogadták, hogy a Radnótiba orosz tagozatra szeretnék menni, hogy bár a kémiaverseny nyerteseként simán besétálhatnék az egyetemre, én mégis felvételi vizsgázom a fizikus szakra. Bizalommal aláírták a jelentkezési lapomat annak ellenére, hogy nem különösképpen érdeklődtek a természettudományok iránt. Annyit hadd tekintsünk előre a pályámon, hogy a két szülői házban ért hatások következtében életem soha nem szűkült be a fizikára, annak egy részterületére. Mindig is érdekeltek a társadalmi kérdések, érdekel az irodalom, és igyekszem hozzájárulni a fizikatörténet homályban maradt pontjainak megvilágításához is. – Érzem, hogy itt most a múlt évben megjelent könyved, a Céltudatos bolyongásaim egyik érdekes fejezetére utalsz. Abban Kármán Tódor 1919–1920-as politikai szerepvállalásának okait keresve festesz mögé széles történelmi háttérképet. – Jól látod. Engem zavart, hogy Kármán Tódor angolul és magyarul megjelent életrajzaiból is rendre kimarad az 1919–1920-as időszak. Elmondják, hogy az első világháborúban repülőgép-fejlesztéssel foglalkozott, és Asbóth Oszkárral együtt helikopter elvén működő megfigyelőeszköz tervén dolgozott. Majd 1920-ban visszatért Aachenbe az Aeronautikai Intézet és az egyetem Mechanikai Tanszékének vezetésére – írják. Közte mi volt? Ezt ki szokták hagyni az életrajzírói. Mondhatnám, hogy jogosan, hiszen ezekben az években Kármán Tódor nem foglalkozott a fizikával. Én azonban fontosnak tartottam, hogy utánanézzek, miért maradt itthon ezekben az években. Elég gyorsan kiderült olvasmányaimból, hogy szerette volna megvalósítani édesapjának, Kármán Mórnak a közoktatás és tanárképzés rendszerének megújítását célzó egykori terveit, amelynek fókuszában a tantárgyak tudományos eredményeinek elsajátítását megelőzve a diákok személyiségformálása állt. Ám elképzeléseihez a politikai támogatást szerencsétlen helyen és időpontban kereste, végül menekülnie kellett. – Maradjunk a te életutadnál. Következik az ELTE, a fizikus szak. Emlékszel a felvételidre? – Hogyne emlékeznék! Húsz pont volt a maximum, én 19,5 pontot értem el. Írásbelin nem veszítettem pontot. A matematika szóbelin Kátai professzor úr levont fél pontot, mert bár megoldottam a feladatot, úgy értékelt: „Nem volt elég gyors a reakciója!” Fizikából a felvételiztetőim Károlyházy Frigyes és Jancsó Gábor voltak. Károlyházy azt kérdezte, hogy forgó, vízzel telt pohárban a levegőbuborék hogyan mozog. – A fizikus évfolyamotok milyen volt? – Negyven-egynéhányan voltunk az évfolyamunkon. Végzés után meglepően sokan maradtunk a kutatásban. Említek neveket, közülük többeket ismerhetsz: Horváth Dezső kísérleti részecskefizikus lett, Kollár János szilárdtestfizikus, rövid-
