Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 10. szám - Mohai V. Lajos: A Himfy-lépcső alján igazoltatás folyt

22

A Nap lement a szemhatáron túlra,

a ritkás levegő mintha tovább bomlott volna –

Azóta nem kerültél ki egyetlen őszt sem;

egyszer így, másszor máshogy halványult el a kert végében a hamuszín horizont.

Kidüllesztett szemmel nézted az életed befaló sötétet.

Minden októbered megváltoztatta volt-egészed.

Hol tompább lettél, hol gyúlékonyabb – Ötvenhatos fölismeréseimhez és az ötvenhatról szóló ismereteimhez a Kollégium nélkül másképp jutottam volna el, és az érzelmek és indulatok is másképp érlelték volna meg bennem a gyümölcseiket. Azt tudtam korábban is, a lassan beszűrődő kanizsai élmények nyomán, hogy 1956. október 23-a számomra nem puszta történelmi évszám, és nem pusztán fogalom, hanem jóval több – épp az elhallgatás, a tiltás, a megfélemlítés hosszú árnyéka miatt. Amiről nem beszélünk, arról nem biztos, hogy hallgatnunk kell egy életen át, akkor sem, ha a körülmények hatalma ellene szól. Mert mozog a föld és a történelem sem pihen. Ezért talán a legjobb éveinkben – és az úgynevezett „kádári konszolidáció” elviselhetőbb éveiben – kerültünk a Kollégium falai közé, amikor már bizonyos átfűtöttséget éreztünk magunkban a szabadabb élet iránt; már kevésbé kellett óvakodnunk másoktól, mint apáinknak, nagyapáinknak kellett.

Bár ebben sem lehettünk teljesen biztosak, amit néhány kinyitott és kezünkbe került ügynökakta utólag alátámasztott. Mindenesetre a hetvenes évek második felében megvolt a lehetőségünk arra, hogy más emberként, más magatartással és tartással lépjünk ki a Kollégium kapuján, mint amikor beléptünk.

Szeretném azt gondolni – így utólag visszatekintve az azóta eltelt évtizedekre –, hogy ezt többünk így érzi és gondolja.

Hozzátartozik a képhez, hogy a Ménesi úton akkora már minden nehézség nélkül ismerkedtünk meg ötvenhatosokkal. Vásárhelyi Miklóssal, Hankiss Elemérrel. Találkoztunk Kosáry Domokossal. A börtönviseltekkel. Vagyis hogy megtudtunk valamit a megtorlásról, a perekről, a kivégzett áldozatokról. Egyik tanárom, Vargyai Gyula második emeleti tanári szobájában elárulta, hogy neki és évfolyamtársának, Szabó Miklósnak, a történésznek és későbbi politikusnak mit mondott a letartóztatását megelőző napokban Déry Tibor. Tévedéséért, miszerint három emberhez, Illyés Gyulához, Németh Lászlóhoz és őhozzá nem mernek hozzányúlni, súlyos árat fizetett. Déry Kosáryval osztozott a celláján,