Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 10. szám - Mohai V. Lajos: A Himfy-lépcső alján igazoltatás folyt

21

Szobor és kőzúgás

(Emlékvers, október)

Az emlékek nem változnak meg: az elpilledt Ég elpilledt Ég maradt.

Napok kisimított selyme alatt

eső szemerkélt; langy léghuzat – Az „örök béke”, a Kádár-éra történése az őszök jötte volt –

Csorba koponyák sírtak föl eltitkolt parcellák sarkaiból –

Az október szobor és kőzúgás,

jeladás a földalatti kertből,

napok kisimított selyme alatt

a korai fagy szökött föl –

Az Eötvös Collegium és a nevezetes bölcsészkari menza, a Bölcs Bagoly volt az a hely, ahol 56 titkairól olykor föl-föllibbent a fátyol. Esténként odajártunk vacsorázni (a Ménesi úton nem főztek); Többnyire Rugási Gyulával mentünk, szoba- és csoporttársak voltunk, nagyjából azonos időbeosztással. Aztán ott ragadtunk egészen zárásig Putnoki tanár úr vagy Fürjes Péter sörasztalainál; Péternek akkorra már verseskötete jelent meg, tekintély volt előttünk, szerettük a társaságát. Odatartoztunk Péter asztalához, ahol a szabadabb beszédre és bátrabb gondolkodásra tér nyílhatott, ahol a szellemi otthonosságot nem korlátozta semmi, legalábbis nem tudtunk róla, hogy korlátozná.

Ahol nem lehetett kikerülni 56-ot. Ahogy a Kollégiumban sem.

Azok sem hagyták ki, persze, akik minél mélyebbre akarták elásni a szellemét. A bölcsészkar öreg falait különös emberkoszorú lepte el október vége felé; őket láttuk jönni március közepén is. Megszállták a portát. Az RA-rendszámú autókat a szűk Pesti Barnabás utcában parkíroztatták; az épületnek azt a bejáratát kevesen használták.

Vannak ők, akik nem mi vagyunk – furcsa, szorongató érzés volt:

Ázó októberek sírtak az Égen.

A felhőket ők sem tarthatták féken.