Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény)
88 alatt talán Tóth Kálmán és divatlapja lehetett fő vetélytársa.50 1856-ban Vahot a Hölgyfutár mohácsi csatáról készített nagy sikerű műlapját kritizálta hevesen a kép – általa vélt – pesszimista történelmi önszemlélete miatt; majd egy saját, pozitívabb nemzetfelfogású Mátyás-képet árusított a maga kiadásában.51 Beszédes, hogy amikor 1857-ben a lapjához csábította Szokoly Viktort, a pályakezdő író lelkére kötötte, hogy ha esetleg a Hölgyfutár jövedelmezőbb állást is kínálna neki, mindenképpen tartson ki a Napkelet szerkesztősége mellett, „s nem fogja meg bánni”.52 Vahot konkuráló irodalmi működésének mélyebb elemzése nélkül is belátható, hogy Szokoly regénye egy erősen versengő irodalompiaci térben jelent meg a Napkelet hasábjain; éppen azután, hogy a Hölgyfutár 1858-ban – egy előfi zetési akció keretein belül – az olvasóinak ajándékozott egy nagy sikerű, Petőfi Debrecenben 1844-ben című litográfiát, mely – a regénnyel egyezően – a költő iro dalmi beérkezése előtti, vándorszínészi korszakát ábrázolta. A Petőfi-könyv első megjelenését nem követte különösebb sajtóvisszhang: 1859-ből hirdetések is csak elvétve találhatók róla.53 Elképzelhető, hogy Vahot rosszul időzítette a kiadást, s a művet övező hallgatás az 1859 tavaszán kirobbanó szárd–francia–osztrák háború miatt szigorodó cenzurális viszonyokkal magyarázható.54 A nehézkes debütálás után 1860. április 22-én a Napkelet hírrovata közölte, hogy Szokoly regénynek egy év után már a harmadik kiadását tervezik, s Rosner Lipót megkezdte a német nyelvre fordítását is.55 Azonban német fordításnak nem található nyoma, s a regénynek csak 1862-ben lett második, átnevezett kiadása. A népszerűsítő szándékú hírlapi kacsa mindenesetre végigfutott a sajtóban: átvette például a Vasárnapi Ujság , a Hölgyfutár és a Nép Ujsága is. 56 Az 1862-es edíció fogadtatása ugyan arra utal, hogy a könyvnek már a második (három évvel későbbi) kiadása is figyelemre méltó sikert jelenthetett a korabeli könyvpiaci viszonyok között, s a regény körüli hallgatást a lappangó kánonhoz való tartozása indokolta, azonban ez az értékelés csak az 1859-es kiadás pontos példányszámainak isme▼ 50 Vahot Imre Hölgyfutárral folytatott sajtóharcáról lásd például: Hölgyfutár 1857. augusztus 1., 772; Hölgyfutár 1857. augusztus 3., 776; Hölgyfutár 1857. augusztus 14., 815; Hölgyfutár 1857. augusztus 27., 853; Hölgyfutár 1857. november 23., 1167; Hölgyfutár 1857. október 5., 995; Hölgyfutár 1857. december 14., 1249. 51 Tehát a Than Mór Mohács-képe körüli sajtóvita s Vahot Imre vérmesen elítélő véleménye nem csak a történelmi képekkel szembeni korabeli elvárások s a Bach-korszak múltszemlélete szempontjából, hanem a szabadságharc utáni versengő divatlappiaci környezet kontextusában is értelmezhető. Az előbbi szempontok érvényesülésére példa: Révész , Kép, sajtó, történelem... , i. m., 274–281; Sinkó Katalin, Kontinuitás vagy a hagyomány újrateremtése?: Történeti képek a 19. században = Mohács , szerk. B. Szabó János, Bp., Osiris Kiadó, 2006, 475; A Napkelet és a Hölgyfutár című lap polémiája Than Mór Mohácsi vész című képéről = Uo., 500–504. 52 Vahot Imre Szokoly Viktornak, 1857, OSZK Kt., Levelestár 53 Pesti Napló, 1859. március 18 . és március 29. 54 A szigorodó cenzúrára utal például Vajda János Jósika Miklósnak írt levele 1959 tavaszáról. A levél vonatkozó részlete a 21. lábjegyzetben olvasható. 55 Napkelet, 1860. április 22., 271. 56 Vasárnapi Ujság , 1860. április 29., 214; Hölgyfutár, 1860. május 1., 415; A Nép Ujsága, 1860. május 6., 152.
