Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény)
89 retében volna minden kétséget kizáróan elfogadható: „E könyv érdekét eléggé bizonyitja a czimlapon olvasható e két szócska: »második kiadás«. Kit is ne érdekelne feledhetetlen költőnk életéből minden mozzanat!”57 Talán a szerző Vahottól és lapjától való függetlenedése okozta, viszont semmiképpen sem az első kiadás sikerét jelzi, hogy az 1862-es kiadás már Emich Gusztávnál jelent meg tömörebb és figyelemfelkeltőbb, Petőfi életéből (Regényes rajzok) címen. Úgy tűnik, ez az Emich-féle második kiadás – a nagy mennyiségű sajtóreklámok ellenére – közel harminc év alatt sem fogyott el, hiszen harmadik kiadásra nincsenek adatok, s az Athenaeum Kiadó még 1890 őszén is forgalmazta az (ismeretlen példányszámban kinyomott) könyvet.58 Összefoglalásként azt lehet mondani, hogy a munka felte hetően nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket; ugyan megjelent egy második kiadása,59 azonban a fogadtatásával kapcsolatos elégedetlenséget jelzi, hogy az első és második megjelenése között címet és kiadót váltott, az első kiadója hamis információkat terjesztett a népszerűségéről, és az utánnyomást évtizedekkel később sem vásárolták fel. Kritikai siker sem fogadta a regényt: kizárólag Gyulai Pál írt róla komolyabb, megsemmisítő kritikát a második kiadás megjelenését követően. Felhívta a figyelmet a tárgyi és filológiai tévedésekre, s rávilágított – a később ismertetendő – kompozícióbéli aránytalanságokra is. A szigorú kritikus esztétikai és irodalomtörténeti megközelítésből egyaránt elégtelennek találta az alkotást. Életrajzi szempontból teljességgel alaptalannak és hiteltelennek ítélte, szépirodalmi aspektusból pedig Petőfi megjelenítését vélte hatásvadászatnak: „Ha már irórul akar beszélyt írni, tegye legalább szükséges személylyé s jellemezze úgy, a mint életéből és munkáiból ismerjük.”60 Szokoly Viktor egy jó kedélyű levélben válaszolt Gyulainak, melyben alázattal megköszönte, és elismerte az alapos bírálatot: Bármily szörny legyen is a gyermek, szülőinek szeme nem tudja, nem bírja, vagy talán leghelyesebben: nem akarja átlátni az aránytalanságokat. Mint szülők gyermekeik hibáit, én is tudnám védni művem, de mert átlátom azokat, nem teszem; hisz csak önmagamat ámítanám. ▼ 57 Nefelejts, 1862. június 1. , 108. 58 Fővárosi Lapok, 1890. szeptember 4., 1796. 59 Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy az első kiadást – egy megtervezett marketingstratégia részeként – eleve alacsony példányszámban nyomták ki, hogy rögtön ki lehessen adni a másodikat. (Az első kiadás ritkasága és nehézkes elérhetősége legalábbis ezt a hipotézist erősíti.) A kiadási és példányszámi adatok Bach-korszakbeli marketingértékéről: Dörgő Tibor, A Tamás bátya kunyhója fogadtatása Magyarországon, Irodalomtörténeti K özlemények 103 (1999/1–2): 91–92. 60 Gyulai Pál, Petőfi életéből. Regényes rajzok. Irta Szokoly Viktor. Második kiadás. 1862. Kiadja Emich Gusztáv , Szépirodalmi Figyelő 2 (1862), 167.
