Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Gönczi Gergő: Petőfi Sándor és az 1848. évi szabadszállási választási botrány iratai a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban
47 közelebb beállandó országgyű lésére megválasztatni. Hazánk jelen körülményei, különösen a fenyegető veszélyek, melyek látkörünkön már valóba mutatkoznak, megkivánják, hogy minden e hazábani, annál fogva saját Kis Kun Választó Kerületünk is, olyan egyént bizzon meg a beállandó országgyülésre népképviselőül, ki mentes minden izgatási s néplázítási merényektöl, tiszta elvű és jellemű szerető fija e hazának, hü alattvalója a Királynak, s őrje az alkotmánynak; s a ki egyszersmind elegendő képességgel birjon fölléphetni a követi pályára. Nem lévé pedig meg e tulajdonok a tolakodó Petőfibe, sőt beszédei, tettei, s némely irataibol, a honra nézve veszélyes elvek, merények és törekedés tettszvén ki: ne hogy a népnek általa eltsábittatott kis töredéke megvettetést, gyalázatott, sőt elláthatlan veszélyt is húzzon Petőfi követté választásával, ön maga, s talán az egész hon fejére: ezennel elhatároztatik, hogy Petőfinek e Város kebelébeni megjelenés szorosan megtiltassék, s e tilalomról Bankos Károly, mint a ki ezt tudtára adhatni fogja, értesittessék.”24 A 326. tanácsi határozat világosan bizonyítja, hogy Szabadszálláson már három nappal a választások előtt tudatosan készültek Petőfi Sándor jelöltetésének akadályozására. Nagy Károly és támogatói a Szabadszállásról való kitiltással egyértelműen megszegték az országgyűlési választások tisztaságát biztosító 1848. évi V. tc. több paragrafusát. Először is közvetlenül megsértették Petőfinek, mint 24. életévét betöltött, magyar választópolgárnak indulási jogát a választáson (1848. évi V. tc. 3. §). Másodszor a költő kitiltásával közvetve akadályozni akarták azokat a kerületben összeírt szavazókat, akik Petőfit kívánták jelölni követnek, pedig a törvény szerint a választás napján, a választókerületi elnök által az előre meghatározott időben és helyen megnyitott választói gyűlésen „bármelly választónak joga van az országgyűlési követségre egy egyént ajánlani” (1848. évi V. tc. 27. §). Harmadszor a jelölési joggal együtt a kerületben összeírtak törvény által biztosított szavazati jogát is gátolni kívánták (1848. évi V. tc. 28–29. §). 1848. június 15-e után a 326. határozat még nyilvánvalóbb bizonyíték lett a választási csalásra, igaz, ezt az utókor embere csak azért tudja, mert ujjlenyomattal felérő „bűnjelet” hagytak hátra a szabadszállási tanácsnokok. Ugyanis a kitiltásról szóló tanácsi határozat kizárólag a szabadszállási tanács jegyzőkönyvi fogalmazványában maradt fenn, amelyben módszeresen áthúzták, jelezvén, hogy ne kerüljön be a végleges, hitelesített tanácsi jegyzőkönyvbe. Ezt végre is hajtották, mivel a bekötött jegyzőkönyvben a 326. szám alatt már egy teljesen más ügyben hozott határozat szerepel, így ebben semmi nyoma sincs Petőfi városból való kitiltásának. Azonban a törölt határozatot tartalmazó jegyzőkönyvi fogalmazvány szerencsére fennmaradt, így a tisztességtelen, törvénytelen választás legfőbb bizonyítéka nem veszett el. ▼ 24 MNL BKML V. 376. a. Tanácsülési jegyzőkönyvi fogalmazványok 1842–1848. 1848/No. 326. 38–39.
