Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Egy csikk búcsúszavai (Zelei Miklós hagyatékáról, posztumusz könyve kapcsán – Filep Tamás Gusztáv, Gazsó L. Ferenc és Pethő Sándor beszélgetése)
történelmi teher, amelyet sokgenerációs tapasztalataink alapján gyakran ledobhat tatlannak hiszünk, valahogy mégis elhordozható. Az idézet a Gazsó Feri könyvéhez írott előszóból való. „Aktivizálni kell az öngyógyító képességeinket. Kigyógyulni a múltból, kibeszélni a rossz emlékeket. Elmondani a jókat. A jót.” Azt hiszem, a szó betű szerinti, fizikai értelmében is ez volt Miklós utolsó írása. Számomra jelképes, hogy az utolsó leírt szava az, hogy „jó”. GLF: Ehhez most már csak annyit, hogy igen, sokan a ZeleLéletműről úgy nyű latkoznak, hogy nagyon mély, nagyon tartalmas, rendkívül jó irodalom, de a színei komorak, sötétek. Mintha pesszimista ember lenne, és ezt a pesszimista attitűdöt adná át rendkívül szuggesztív módon a műveiben. En ezt nagyon sok példával tudnám cáfolni, de csak egyet idéznék, azt, amelyiket a kiadó nagyon jó szemmel választotta ki fülszövegnek. Halálpróba a címe. „Aranyásó leszek. A bankok páncéltermeiből kiásom az aranyat és visszaöntöm a patakokba, folyókba, folyamokba, mély bányák tárnáiba az aranyrögöket visszabányászom, a visszacsákány nyelét markolom, a fényes szenei a szénfalba visszajövesztem, a gyémántokat a feneketlen mélybe, sajogjanak földanya méhében. Vissza az élet darabjait a leikébe, a testébe. A sok össze nem illő darab helyét napkeltéig megtalálni. Mindent a földnek visszaadjak. Lélegezzen, forogjon.” 57
